Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

OH Drága Mamus, eleve lemondok arról, bogy a földközi-tengeri utamról levélben írjak Neked. Nemcsak az idő- és a helyszűke miatt, hanem elsősorban azért, mert személyesen szeretném látni az arcodat, amint mindarról a tömérdek örömről és szépségről tudomást szerzel, amiben részem volt, sajnos idegenek között, s azok közül, akik hozzám közel állnak, senki sem volt ott. Mindazonáltal az időt olyannyira kitöltötte a munka, hogy magányos álmodozásra kevés alkalmam maradt. Szóval, érdemben röviden csak annyit, hogy egész idő alatt eszményi időnk volt, összesen egyetlen egy esős, kissé viharos nap, melyet azonban, akár valami öreg tengeri medve, ép gyomorral vészeltem át, és hogy végül, mint ahogy terveztük is, Marseilleben kötöttünk ki, azzal az érzéssel, hogy munkánk e részét jól végeztük, és a filmfelvételek olyan szépek, amilyet csak kívánhat magának az ember. Képzeld el, kikötöttünk Mallorcában is, ahol annak idején egy teljes évet töltöttem, és bár most csak pár óránk volt, mégis felkerestem azt a régi kis házat, ahol akkoriban laktam. Holnap reggel utazunk tovább Párizsba, ahol valószínűleg tíz-tizenkét napig maradunk. Biztosat persze ilyen munkánál nem lehet mondani. Hogy onnét átugrunk-e még Londonba, azt egyelőre nem tudom. De az út minden szépsége ellenére és a munka örömei dacára mégis nagyon vágyom már haza, s remélem, hogy a hónap végén már viszontláthatlak. Maradj nekem egészséges addig (de azon túl isi), és türelmes és drágái Ezerszer üdvözlöm Irént, Pistát és ölellek és csókollak ezerszer és ezerszer a Téged gyengéden szerető Tibuli 1957. július 12-én. 378 OH Budapest, 1957. júl. 18. Drága Mamus, szóval egy hete itt vagyok Párizsban, abban a városban, ahol annak idején három évet töltöttem. Azóta több mint harminc év telt el, egy emberélet fele, és ezt nem minden mélabú nélkül nyugtázza az ember. Párizs persze nagyot változott, még a legkevésbé az öreg latin negyed, ahol egész időn keresztül laktam, és minthogy pontosan emlékszem mindhárom lakás címére, ahol abban a három évben éltem, természetesen nem mulasztottam el végigsétálni azokon az utcákon, hogy a régi emlékeket felelevenítsem. Sok időm persze nincs, mert még este is dolgozunk. Hogy innét azután Londonba megyünk-e, az egyelőre nem biztos, ha szükséges lenne, akkor természetesen értesítelek Benne