Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Ellenzékben (323-368. levél)

BÎ1 fcl Iffi Deny Károlyné Budapest VI. Bajza u. 2. Fonyód, 1955. jún. 8. Mamus, az idő szép, tehát jövő hétfőn-kedden jövünk haza Csókol Tibor Millió kézcsók Fonyódról Mária 348 Ismét egy termékeny alkotói hónap következik. S ismét Böbe társaságában, - ezúttal a balatonvilágosi Reprezentációs Üdülőben, ahova az írószövetségen keresztül sikerül beutalót kapniok. A mamának írt rövidke üzenetek nem igen adhatják vissza e boldog - az írói munka örömével is megtetézett - együttlét hangulatát. Érzelmi holdudvarát megragadó szavakkal idézi fel Böbe - a Három asszony című kötetben 87.-ként besorolt - levele, amelyet jövendő urához írt (Déry november 11-én veszi el hivatalosan feleségül), miközben az munkájába mélyedt. Hogy a Niki befejezését írta-e még, vagy már a Vidám temetést — nem tudjuk. Ez utóbbi is szervesen kapcsolódik a Nikivel kezdődő ciklushoz, amely a diktatúra és a személyi kultusz következményeit sorjázza. Ezúttal azt mutatva be, miként torzítja el a pártállami rangkórság a legelemibb emberi érzéseket, köztük az együttérzést és a részvétet. A haldokló író alakjában, akit felesége még az utolsó napokban is koffeinnel serkent emlékiratainak befejezésére, Gáspár Endrét (lásd 168/3. jegyzet) örökítette meg, akinek szalonjában Böbével megismerkedtek. Böbe is megjelenik az elbeszélésben: az író őróla mintázta a haldoklónak vigaszt és megnyugvást hozó festőnőt.