Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
St. Gallen-i iskola (22-48. levél)
Nagyon szépen köszönöm Neked, hogy vetted magadnak a fáradságot és jelezted, milyen hibákat ejtettem a levelemben. De azt hiszem, Mamucsikám, ezeket a hibákat nem ignoranciából követtem el, hanem egyszerűen azért, mert mindig nagyon sietve írom a leveleket, és nem szakítok rá időt, hogy még egyszer átolvassam őket. Ezért van az is, hogy a stílusom olyan ügyetlen és gyerekes néha. Schwester Hedwignek' írtam egy levelet, de sajnos nem tudom időben feladni, mert nincs meg nekem a címe. Légy olyan jó, és add meg, amilyen hamar csak lehetséges. Örülök, hogy Pesten mégsem vagy olyan egyedül, és néha társaságba jársz. Remélhetőleg a koncerten is jól szórakoztál. Biztosan nagyon szép volt! Éppen most olvastam az újságban, hogy az a híres orosz balett, amelyiknek Párizsban olyan tomboló sikere volt, Budapestre készül, és fel fog lépni a Népoperában. 2 Feltétlenül nézzétek meg, vagy ha a Papát nem érdekli, legalább Te. Az előadás és a tánc állítólag olyan nagyszerű, hogy Párizsban most ennek alapján akarják reformálni az egész balettet. Ezért volt a nagy sztrájk is az operában! A balerinák nem akartak megválni a rövid fátyolszoknyájuktól, a tütütől! Gyakran vagy együtt Hermann bácsival? Es még mindig olyan őszintén beszéltek egymással, mint Marienbadban? } Egyáltalán, mi van a marienbadi terveivel? Es mi van az üres lakással? Semmi kilátás? 4 ' — Ami az itteni időjárást illeti, soha életemben nem láttam ilyen furcsa telet. De erről később, csengettek. Folytatás ebéd után: Szóval az idő: körülbelül hét napja olyan meleg van, és a nap olyan ragyogóan süt, hogy az ember kénytelen a legkönnyebb ruháiban járni, teniszezni lehetett etc. Ma éjjel megint havazott, ma pedig olyan hideg van, hogy két napon belül valószínűleg megint lehet ródlizni. Egyébként teljesen elment tőle a kedvem, a ródlizás ezen a rövid, egyenes, lapos úton túlságosan unalmas. - Megint félbeszakítottam a levelemet egy félórára, órára kellett mennem (Bureau commerciale). Visszakaptuk a vizsgadolgozatokat; azok, akik megkapták a hatost, vagyis a legjobb jegyet, visszamehettek a szobájukba, és mivel nekem is ez a szerencsés sors jutott osztályrészemül, itt ülök megint a szobámban, és folytatom a levelemet. Lenne egy kérésem. Mamuskám, légy olyan jó és telefonálj, vagy ami még jobb, írjál egy lapot a „Nyugat"-nak, amiben megkéred a kiadóhivatalt, hogy az e hónap l-jén megjelent számot azonnal küldjék el, mivel felszólításom ellenére mostanáig még nem kaptam meg. Es kérlek, egészen pontosan add meg a címemet! Előre is köszönöm, Mamucsikám. Milyen gyakran elgondolom, amikor este lefekszem: szóval már négy hét ki van pipálva, de még ötször annyi van hátra! Bár minden levélben kérdezem Tőled, hogy írtál-e már az igazgatónak, eddig még nem kaptam rá választ. Most mégiscsak itt vagyok már egy hónapja, és Te biztosra ígérted. Szóval, ugye írsz hamar! Ugye nem felejtetted el: szerdán és szombaton! Es aznap, amikor írsz neki, még aznap értesíts engem, legalább egy postai levelezőlapon, hogy én is felkereshessem, még aznap természetesen. Csókol Benneteket ezerszer a Ti Tiborotok
