Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)

relmeit felpanaszló A tanúk című darabját. (S nem részesült megértő támogatásban A nemzeti bűntudat hiányáról írt cikkével kapcsolatban sem. Szövegének utánközlése: Botladozás. Bp. 1978, 2. köt. 401-407.) - A legnagyobb meglepetés azonban a pinceelbeszéléseket tartalmazó Alvilági játékok befejezésével kapcsolatban érte. A háború című elbeszélés miatt, amely egy szovjet katona szexuális erőszakoskodását is megörökítette, a kötetet bevonták, s az inkriminált írást sem lehetett többé újraközölni. Déry azonban ekkor még mindezen túltette magát. Egyébként sem tartotta a közvetlen politizálást feladatának. Sokkal mélyebb átéléssel szállt síkra a sajtó és az irodalmi alkotások nyelvének tisztaságáért. Az Uj Idők című hetilapban közzétett S.O.S. felhívásában szót emelt a pongyola fogalmazás, a magyartalanság ellen (1946. márc. 23, 12. sz. 205.), s kezdeményezése széles visszhangot keltett. Korábbi szokásához híven kitartóan és szenvedélyesen tanulmányozza az élet új jelenségeit, s ezúttal is elsősorban az elesettek és gyámolításra szorulók, a csavargókká lett háborús árvák és kitaszítottak kerülnek figyelme középpontjába: a tolvajlásra és prostitúcióra kényszerülők, akik a maguk ártatlan tudatlanságában követik el apró stiklijeiket és tragédiákba futó - a felnőttek erőszakos cselekedeteit lemásoló - tetteiket. Ezekből a megfigyelésekből születtek a Jókedv és buzgalom című ciklus elbeszélései, amelyeknek poézise épp a szenvtelennek tetsző leírások és a nyomorban is kivirágzó érzések egymás mellé vágásából jött létre. (A legmegragadóbban talán a szűkszavúan, de nagy költői erővel megfogalmazott A portugál királylány című történetben.) E munka kellős közepén, 1946 második felében érkezik meg Budapestre a svájci Comité International pour le Placement des Intellectuels Réfugiés meghívása, amely lehetőséget kívánt biztosítani a háború során nélkülözést és hiányt szenvedett kelet-európai művészek európai tájékozódására, testi és lelki állapotuk rehabilitációjára. így került Déry Tibor 1946 utolsó heteiben - Illyés Gyula és mások társaságában - Zürichbe, majd Bernbe. - Zürichben meglátogatja nagynénjét, Hermann bácsi özvegyét és családját, aki 1938-39-ben távozott Budapestről. Genfi tájékozódása után ellátogat Brissagóba Szilasi Viímosékhoz, akikkel tíz éve nem látták egymást. (Pihenésképpen pedig hosszabban időz a tavak fölé magasodó hegyek között.) Úti élményei színesen idézik fel e találkozásokat és azokat a szellemi indítékokat, amelyeket új olvasmányai adtak. Lásd Svájci ceruzajegyzetek. Botladozás. Bp. 1978, 2. köt. 283-326. A mamához írt levelek e távollét hétköznapjairól szólnak. Teljességük megismeréséhez melléjük kell tenni a feleségnek írottakat is, amelyeket a Három asszony című levelezéskötetben (1995) már közzétettünk. E párhuzamra azért is felhívjuk a figyelmet, mert e levelek időnként kölcsönösen hivatkoznak egymásra. Hotel u. Bayr. Bicrhallc Metzgerbrau, Zürich 1 Zürich, 1946. dec. 1. Drága Mamus, amint az a Metzgerbrau vendégéhez illik, itt ülök egy pohár sör mellett — a sültkolbászon már túl — és a legmélyebb békében érzem magam. Maga az utazás is már egy másik világba