Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az „íróvá érés" első lépései, Dubrovnik (213-228. levél)

1 Az Országútont (előző címe: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek) az előző év első felében adták ki (lásd a 165. levél bevezetőjét), a „most megjelent" azonos a Németh Andor alakját megrajzoló ;4z átutazó című regénnyel (lásd a 161. levél bevezetőjét), amelyet a Nyíl című regényújság tett közzé 1933. január 19-i füzetében. 2 A két regényt az író recenziós példánynak szánta a Gaál Gábor (lásd a 95. levél bevezetőjét) szerkesztette kolozsvári folyóiratba. Az Országúton elküldését minden bizonnyal az is motiválta, hogy Déry mélységesen elégedetlen volt azzal a bírálattal, amely művéről a Nyugatban megjelent. (Hevesi András. Nyugat 1932. nov. 16., 22. sz. 500.) 217 A két levél között eltelt másfél hónap a tevékeny alkotás és tájékozódás időszaka. Az író folytatja a januárban megkezdett kistrilógiát, annak második részével, az önéletrajzi vonatkozásokkal teli A záloggal. Azt a kérdést járja körül: hogyan fogadja a mozgalom a „kívülről jött"-et, akit nem származása, hanem meggyőződése és érzései sodornak a szocialisták közé. A történet hőse, Hintze, Déry alteregója - jó szándékát bizonyítandó - elvállalja egy a cenzúra által kifogásolt újságcikk szerzőségét és az érte járó büntetést, hogy így biztosítsa az igazi szerző, a párt egyik vezetőjének a szabadságát. Az Illyés Gyulának írt dubrovniki beszámolókból kiderül, hogy itt Déry nemcsak prózát, hanem verseket is ír (lásd „Kedves Tiborkám!" „Drága Gyuszim!" In: „Költő felelj!" Szerk. Tasi József. Bp. 1993., 106-113.), amelyek az új élményekbe ágyazottan vallanak forradalmi meggyőződéséről. Az egyik, A költő beszéde egy kőszenthez című Dubrovnik védőszentjét, Szent Balázst, illetve a Pile kapu fölé emelt szobrát szólítja meg, hogy - úgy, mint életében - most is vállalja a szegénység ügyéért való kiállást. (Szövegét hamarosan a kolozsvári Korunkban is viszontlátjuk: ápr., 4. sz. 292-293., utánközlése: A felhőállatok. Bp. 1976., 182-183.) Az Illyéshez címzett levelekből szerzünk tudomást Déry növekvő érdeklődéséről Marcel Proust (1871-1922) iránt. Németh László folytatásokban megjelent tanulmányának megküldését reklamálja, amely a Tanú 1933 januári számában fejeződött be. Szorgalmasan látogatta a francia nyelv barátainak a társaságát s az egyesület könyvtárát, ahol a Nouvelle Revue Française új és régi évfolyamaiban kereste a tájékozódás lehetőségeit. (A folyóirat néhány szórványszáma ma is megtalálható a hagyatékban.) Proust hatása azonban nem azonnal érvényesült. (A francia író nevét és munkásságát egyébként Déry már évekkel korábban megismerhette.) A Szemtől szembe első két kisregényében módszerének csak néhány apróbb jelével találkoztunk (például az emlékezet automatizmusának a megjelenítésében). S ha már mindenképpen hatásról kell szólnunk, sokkal inkább tetten érhető - s itt elsősorban A zálog szövegére gondolunk Franz Kafka (1883-1924) szorongásos látomásainak a mintázata. A prousti indítékok mély és élményeken átszűrt továbbvitelére majd csak a trilógia harmadik részében kerül sor. Lásd Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások Déry művészetében. Bp. 1970., 175 p.