Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

elég „dörzsölt", s túlságosan ragaszkodott elveihez. (Lásd Kortársak Déry Tiborról. Bp. 1994., 67-68.) Ez utóbbi egyébként politikai magatartására is vonatkozott. Nem határolta el ugyan magát a kommunista mozgalomtól, de nem kereste a kapcsolatot a párt központi lapjához, a Die Rote Fahnéhoz, hetente megjelenő képeslapjához, a Die ArbeiterIllustrierte-Zeitung aller Lánderhez, vagy kulturális folyóiratához, a Die Linkskurv'éhez (pedig mindegyikük szerkesztőségében több magyar munkatárs dolgozott). Nem is annyira politikai megfontolásból, hanem mert idegenkedett a proletárírók agitatív politizálásától. A társasági kapcsolatokhoz tartoztak a kávéházak is, amelyek Budapesthez hasonlóan afféle irodalmi-művészi központok voltak. A mi New Yorkunk szerepét a Romanisches Café töltötte be. A szellem e nagyüzemében nemcsak a kávé és az élvezeti cikkek fogytak; vitáktól és jókedvtől vibrált a levegő; ötletek, kéziratok, forgatókönyvek, színpadi szerepek találtak gazdára (egy riport egyenesen irodalmi tőzsdének nevezi). S Déry - ha néha megengedhette magának - boldogan merült el ebben a cigarettafüstös világban. Mint ahogy otthon érezte magát - egy fokkal lejjebb - a közeli mellékutcában, a Gedächtniskirche mögött fekvő Lunte nevű kiskocsmában is, ahol a színházi és filmszakma népsége és katonasága gyülekezett, nem szólva a különféle politikai csoportosulásokról. Mindez azonban igen-igen távol esett a mama érdeklődésétől, akinek egyre több gondot okozott a Nasicitől kitessékelt Georgi sorsa: már 27 éves és semmi elképzelése sincs jövőjéről. OS Berlin, 1932. febr. 1. Mamus, nagyon kétségbe vagyok esve, hogy képtelen vagy a Georgival való kapcsolatodban valamivel hűvösebben és a helyzetet illetően megfontoltabban viselkedni. Olyan sokat beszéltünk erről, mit is írhatnék még! Mindenesetre meg kell értened, hogy egy ilyen helyzet a legerősebb és legenergikusabb embert is lehangolja, s hogy Georgi nem változhat meg teljesen máról holnapra. Legyen egy kis türelmed, Mamus, nem néhány órányi, hanem pár hétnyi, hónapnyi. Hiszen látni a fiún, mindent megpróbál, hogy elfoglaltsághoz jusson, ami pedig manapság rátermettebb és jóval acélosabb természeteknek sem könnyű. Hogy olykor elveszti a bátorságát és a kedvét, az végeredményben nem csoda; minden embert a maga hajlamai alapján kell megpróbálni megérteni, és e szerint kell bánni vele. Némelyik embert a sors ellenállása megkeményíti, mások hamar megadják magukat, nekik azután inkább szelídebb rábeszélésre van szükségük. Képzeld el, Mamus, h^gy Georgi lelkileg kicsit beteg, és ápold őt türelmesen; azt, hogy képes vagy erre, és lágy és engedékeny is tudsz lenni, azt saját tapasztalatból tudom. Nem lehet elvárni egy embertől, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozzak (három hónap olyan, mint egy nap). Azt mondtam az imént, hogy mindenkit a maga hajlamai alapján kell értelmezni; ezt úgy értettem, hogy egy csigának nem állíthatunk példaképül egy agarat, hogy azután jelpanaszoljuk: nem követi a példát. Nem