Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)

Egyébként nincs semmi újság. Úgy látszik, tegnap kezdődött az esőszezon, szakadatlanul esik. Szerencse, hogy mindketten jól fel vagyunk szerelve, vagyis Olgának kell egy pár cipő, ma délután akarjuk megvenni. írjál hamarosan, Mamus és részletesen. Még meg sem köszöntem Neked az ajándékot, de csak később veszem majd meg, ha valamivel kevésbé szűkösen leszünk a pénzzel. Hogy vagy az isiászoddal? Ezer, ezer csók a Te gyerekeid 925. X. 20-án 1 Lásd 136/3. jegyzet. 144 Nem kell mély beleérzőkészség, hogy megállapítsuk: a helyzet reménytelen. (E körülményhez állítólag az is hozzájárult, hogy tapasztalatlanságában Déry - drága pénzen egy sor hamisítványt is vásárolt.) A kárvallott azonban még mindig nem adja fel. Új és új kölcsönök után futkos. Most már nem csupán azért, hogy az eredeti hiányt pótolja, hanem azért is, mert kezdenek jelentkezni az első hitelezők - köztük a mama is -, akik rövid lejáratra adták a gyorssegélyt. ' 1 1 1 -_2slT. Déry 11, rue de la Momagnes-S"-Genevicve Paris (V) Párizs, 1925. nov. 7. Drága Mamus! A szemrehányásaid, legalábbis, ami a levélírást illeti, jogosak. Felsorolhatnék ugyan különböző okokat, amelyek többé-kevésbé kimentenek, de mellőzöm, mert alapjában véve ezúttal igazad van. Azt is megígérem Neked, hogy mostantól fogva rendszeresen kapsz hírt tőlünk. Pénzt holnapután tudok küldeni, ma szombat van, és a bankok zárva vannak. Annyit küldök, amennyit csak tudok. Azt, hogy szükséged van rá, azt tudtam, de azt nem, hogy ennyire sürgős, és ennek bizonyítására visszaküldöm Neked az utolsó leveledet, amelyben szó szerint azt írod, mihelyt lehetséges, küldjek pénzt, de ezért nehogy elkótyavetyéljétek a bélyegeket. Ebből mégsem az következik, hogy Neked okvetlenül és azonnal van szükséged pénzre! hanem „mihelyt lehetséges", nem? s tervbe is vettem, hogy ezekben a napokban küldöm. Hogy a leveledet a Hermann-nal való botrány után felajzott hangulatban írtad, az érthető, Mamus, de nem teljesen világos, mit értesz azokon az áldozatokon, amelyeket értem hozol egyfolytában.

1 Hogy mekkora köszönettel és hálával tartozom a segítségedért és szeretetedért, melyet annak idején Budapesten ifjúkon botlásaimkor tanúsítottál, azt tudom, és nem kell emlékeztetned rá, de amióta 1920-ban eljöttem, soha nem vettelek igénybe Téged. A pénzeddel, Mamus, üzletet csináltam, és a hasznot elosztottuk. Végtelenül hálás voltam