Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

Van Feldafingban jó orvos? Ki rámol össze, Rád is főz a háziasszony, Tibor? Nagyon csodálkoztam, hogy Márta és Francis' még nem volt Nálatok. Végül is összevesztetek valamiért Szilasiékkal? Itt kevés újság van. Jenny hétfőn utazik Zágrábba, mivel Leó

2 sürgönyökkel bombázza, hogy menjen már. Irigylem őt, hogy olyan gyakran láthatja a szeretteit. Nekem mindig egy évig kell tűkön ülnöm, amíg viszontlátlak Benneteket. Hermann és Nina is most voltak ott, azt mondják, elragadó, kellemes és nagyon elegáns náluk, szakácsnő, szobalány. így van ez már csak az életben, az egyiknek két cselédje van, a másiknak meg egy sem. És amennyivel Te többet dolgozol, mint Leó, Tibor... Georgi, mióta elutazott, egyszer írt.

3 Bpest, 23. 3/9. 1 Rosenberg Márta és férje, Arányi Ferenc, lásd 99/1. jegyzet. 2 Kunody Leó Zágrábban a Nasici horvátországi fiókját vezette. 3 A szövegből ítélve, Georgi rövid szabadságot kapott, hogy a mamát meglátogathassa. 111 S Budapest, 1923. márc. 18. Kedves Tiborom. Hála Istennek, hogy Olga jobban van, csak kímélje magát, s ne kezdjen el túl korán dolgozni. Nincs ott senki, aki segítene? Amúgy is megint emésztem magam Miattatok, amióta Bözsi' itt van, és a rémes németországi drágulásról mesél. Te erről egy szót sem írsz, noha az az érzésem, hogy nyomott hangulatban vagy. Tudod, ha bajban vagytok, minden áldozatra kész vagyok, tehát kérlek, írd meg őszintén, szükségetek van-e valamire. Sajnos most nehéz postán élelmiszert küldeni, mert a süteményféle kiszáradva vagy szétmorzsálódva érkezne meg, a szalámi pedig itt már 3500 Kr, postaköltséggel együtt talán már annyiba is kerül, mint ott. Kérlek, írj arról, hogy a szaláminak és a vajnak ott mi az ára. Itt vásárolni a márkát, azt hiszem, egyáltalán nem megy, egyébként Berend

2 már biztosan elküldte, holnap megkérdezem. Az erre vonatkozó megjegyzésed azt a benyomást keltette bennem (tudod, Veled teljesen őszinte vagyok), mintha azt akartad volna mondani: „Nem éri meg a fáradságot, hogy ilyen csekélységet küldj. " Én csak Olga kosztját szerettem volna ezzel egy kicsit feljavítani. A regényed tartalma, amennyire a rövid vázlat alapján meg tudom ítélni, nagyon tetszett, különösen a végkonklúzió. A szeretet minden tekintetben valóban a legszebb dolog az életben, és éppen ezt nélkülözöm most a leginkább. Akkor hát az itteni kisebb eseményekről. Jenny végre elutazott Zágrábba, miután Leó naponta vészsürgönyöket küldött neki. Eléje fog menni a határig, nehogy valami kellemetlensége legyen a vámellenőrzésnél. Mert természetesen egy nagy kofferral és sok kis csomaggal indult el. Kétségbe vagyok esve, mivel Helén

3 szerencsére tudatta velem, hogy Salzburg-