Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

OS Drága Mamus! Tegnap küldtem Neked egy részletes levelet, Tőled viszont még mindig nem kaptam választ a három utolsó levelemre. Nem értem. Kérlek, írjál azonnal expressz! Irén holnap érkezik, talán hoz valami hírt Felőled. Itt semmi újság nincs, sajnos még mindig esik. Ebben a hónapban 1000 Kr-t tudtam megtakarítani, magyar Kr-t vásároltam rajta, és átutaltattam Neked egy bankkal. Ez nagyon kevés, Mamuskám, ne haragudj, hogy csak ilyen kis összeget tudok küldeni, de elhatároztam, hogy ahányszor csak lesz valamicském, elküldöm Neked, az is számít, még ha csak a jószándékot láthatod is belőle. Eegyen még egy pár hónapig türelmed, Mamus, és akkor remélhetőleg egész másképp tudok segíteni. írjál azonnal. Ezerszer, ezerszer ölel Tibor Éppen most jön Olga azzal a hírrel, hogy Nina Bécsben van. Remélem, lesz nála levél. Holnap reggel azonnal elmegyek hozzá. 87 Az alábbi hosszú mentegetőzések nem kívánnak különösebb tárgyi magyarázatot. A „keret" ismert: Nina néni (talán a mama tavaszra tervezett látogatását is előkészítendő) Bécsbe érkezik, s tudomást szerez Déryék házasságáról. Az ő felháborodása talán nem is okozott volna különösebb lelki megrázkódtatást, ám nyilvánvalóvá vált, hogy a „hír"-t Pestre is elviszi. Jobbnak látszott tehát egy mentegető levéllel megelőzni a botrányt, s e levelet magának Nina néninek a kezére bízni. Az, hogy Déry csak a féligazságot mondja el, nevezetesen, hogy egybekelésüket elég nyakatekert módon csupán félévről későbbre keltezi, s bécsi együttélésük anyagi kényszerhelyzetével magyarázza, első pillanatra talán nem is látszik lényegesnek. De ha a helyzet, a mezaliansz kiváltotta társadalomlélektani vonatkozásokat nézzük, máris életre kelnek azok a kellemetlen indulatok, amelyek a ma már szinte komikus hazudozásra késztették az immár felnőtt, huszonhét éves fiút. Ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy e konfliktusban végül is alapvető világszemléleti ellentétek jutottak kifejezésre. S nem csodálható, hogy az író, aki alkotómunkásságában a társadalmi megosztottságok feloldását s a szabadság és igazság eszméinek megvalósítását tűzte ki céljául, a rokonság képmutató ellenállása és befelé forduló értéktudata láttán tovább távolodott családja kötődéseitől. A kép teljessége kedvéért azonban tegyük hozzá: e belső szakítás kinyil-