Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

OS Drága Mamuskám! Tegnapelőtt írtam Georginák egy levelet a legfrissebb újságokkal - vagyis, hogy nincsenek újságok -, így ezt a levelet a leggyengédebb szeretetemmel és hő vágyaimmal a Te boldogságodnak akarom szentelni. Hogy milyen végtelen fájdalom számomra, hogy nem teríthetek születésnapi reggelizőasztalt Neked', és ezen a napon nem lehetek Nálad, nem is kell mondanom. De azt hiszem, így, a távolból is érzed a szeretetemet, s ez megnyugvással és békével tölt majd el, amennyire csak érzés erre képes. En ezt más eszközökkel is ki szeretném és tudnám is mutatni — egyelőre azonban csak e fokozhatatlan szeretetemet ajánlhatom fel Neked, és biztosíthatlak, minden eszközzel azon leszek, hogy távol tartsam Tőled a boldogtalanságot, s lelkedet elégedettséggel és nyugalommal töltsem el. Ha ezt legalább részben elérhetem a saját életem boldogságával és sikerével, akkor e tekintetben máris megnyugodhat a lelked, mert a legutóbbi nagy megrázkódtatások után új, boldog életre törekvő ember lettem, akiben megvan az életöröm és az elégedettség. A többit, ami még kell - Georgi boldogsága, egészség, anyagi biztonság — mindezt szintén elérem majd, és amennyire tőlem függ, olyan gyorsan és olyan eltökélten, ahogy csak lehet. Drága Mama! Könnyíts a Magad és a gyerekeid sorsán, légy bizakodó, és meríts több reményt! A természeted még jóval fiatalabb, mint amilyennek éveid szerint Te magad érzed, s ha sikerül, ha erősen elhatározod, és nem feledkezel meg erről mindjárt az első kellemetlenségnél, akkor sikerülnie kell - akkor az életerő és vele az egészség meg a boldogság nyomban visszatér Beléd. Erről meg vagyok győződve, hidd el, Mamuskám! Tudod, nem szokásom frázisokhoz folyamodni, és hidd el, lényegében, ami az élet és az irántad való szeretetem értelmét illeti, mindig, egész életemben őszinte voltam Hozzád. Ami ezen túl vagy e mellett történt, az vagy nem volt fontos, vagy a természetem valamely őrült ficama volt, amelyre talán még szükségem is lehetett (miért is ne vigasztalnám ezzel utólag magam?), hogy eljuthassak a harmóniához és természetem megértéséhez. Ez megtörtént, s a tanulságon kívül egyéb hasznot is húzok belőle, művészi hasznot és az egyik legfontosabbat: megismertem és megtanultam méltányolni a Te anyai szeretetedet. Ha hinnék Istenben, arra kérném, áldjon meg Téged. így csak a szívem erejében hihetek, amely mégis közelebb van, elérhetőbb számomra s inkább áll rendelkezésemre, és amelyre a sorsodat szeretném egészen rábízni ha az ilyesmi megtörténhet és lehetséges. De amennyire lehet, történjék meg! Eorró szeretettel ölellek, Mamuskám, ezer-ezer csókkal a Te Tiborod 1 Emlékeztetőül: e kedves szokásról lásd az 1912. január végén írt 35. levelet.