Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Előszó
fey S7Z&V E kéziratos források közül azonban akadnak olyanok is, amelyeket Déry nem közlésre szánt. A legfontosabbnak ítéljük közülük a külföldi útjain készített feljegyzéseit, amelyek kisebb naptár-noteszekben találhatók. Ezek íve 1925-től 1937-ig fogja át az életrajzot, s számos részlettel gazdagítja ismereteinket. Igaz, szövegük nem folyamatos: túlnyomórészt csak emlékeztető szavakból, mondatokból áll. így csak meglehetősen terjedelmes jegyzeteléssel lehetett az olvasó számára is érthető és áttekinthető állapotba hozni. Ám megérte a fáradságot, mert a bennük foglalt ismeretek nélkül nemigen érthető meg az író életpályája, magatartása. (Nem szólva arról, hogy bizonyos művek, így A befejezetlen mondat írói megszerkesztéséhez és megfogalmazásához is számos értékes fogódzót kínálnak.) A fenti naptár-noteszekhez csatlakozik az a másik fekete füzet, amely a kötetünk sajtó alá rendezése során kutathatóvá vált - a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzött - Aczél György-hagyatékból került elő, s amelyben Déry a Böhm Arankával kialakuló kapcsolatának a történetét vázolta fel. Nem kétséges: ez is az írói életrajz megkerülhetetlen forrásai közé tartozik. A cikkek, jegyzetek mellett kötetünk két jelenet szövegét is közzéteszi. Az egyik, a Florence című a Déry-hagyatékban, a másik, egy cím nélküli és német nyelvű Szophoklész-paródia, a fent említett Aczél-gyűjteményben található. Mindkettő ismeretlen, illetve közületien. Szövegeinket a Déry Archívum eddigi gyakorlata szerint tesszük közzé. Azzal az apró változtatással, hogy az egyes egységek előtti bevezetőkben nem hívjuk fel a figyelmet a sajtóközlések mellett a kéziratok hiányára. Német nyelvű függelékünk ezúttal elég terjedelmes. Első része az 1926-ban Perugiában írt A boldog család (utóbb: A kék kerékpáros) és a már említett Szophoklész-paródia szövegét tartalmazza. A második egységben az 1931-32- beli írások állnak. Míg ezt követően az előző kötetünkben megkezdett Az átutazó (utóbb: Pesti felhőjáték) folytatását, illetve befejezését adjuk. A legnagyobb csemegének az elsőként említett drámafordítást tartjuk, amelyet Déry félig-meddig megrendelésre készíthetett 1928 végén-1929 elején. A gépirat utolsó oldalának verzóján a címzett (a megrendelő?) neve is megtalálható: Jirí Frejka, a prágai Umélecka Beseda neves rendezője. Tudomásunk szerint a szöveg mégsem került színpadra, ám így is jelentős, amely a nemzetközi köztudatba kerülve tovább emelheti Déry szürrealista munkásságának elismertségét. A berlini cikkek a negyvenes éveihez közeledő „idegen” előszobázásainak nem túl lelkesítő emlékei. Szerzőjük a nyilvánosságra (és a honoráriumokra) vadászik - s mindenféle témával és hangnemmel kísérletet tesz. Nem sok eredménnyel. Egyedül az Ullstein kiadó Querschnitt (Keresztmetszet) képes 6
