Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
A szürrealizmus vonzásában - Az új versről
Az új versről Először: Dokumentum 1927. máj., 24. - Utóbb: Jelzés a világba. A magyar irodalmi avantgarde válogatott dokumentumai. Szerk. Béládi Miklós és Pomogáts Béla. Bp., 1988. Magvető. 495-496. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Déry szürrealista költői törekvéseinek egyik legfontosabb dokumentuma; tömör összefoglalása mindazoknak a nézeteknek, amelyeket A homokóra madarai, a Csicsergés a homokóra körül, az Egy vers keletkezése és az Érthetetlen vers? című tanulmányaiban kifejtett. (L. Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 316-353.) z új vers önálló életet él. Nem utánozza, hanem folytatja a természetet. Az új vers anyaga nem a nyelv, mely már feldolgozása, formába állása a nyersanyagnak, hanem maga a szó, az ősanyag. Formailag kétféle szó van. az optikai, a nyomtatott s az akusztikai, az élőszó. A vers anyaga ma főleg a nyomtatott szó, mely értékére nézve lehet: név (a valóság megjelölése), fogalom, grammatikai hajtószíj, zenei hangemlék, optikai kép, vagy minden racionális értelem nélküli hangcsoport, meghatározhatatlan asz- szociációk gyűjtőmedencéje. Minden szó elasztikus levegőréteget visel maga körül rokonszavak (nevek, fogalmak, képek stb.) emlékeiből: az asszociációkból. A grammatika (szintaxis) logikai rendszerbe fogása a szavaknak; az új vers, ha túl nehézkesnek, közvetettnek találja, egyszerűsíti, vagy feloldja. Az értelmi rendszert érzelmi rendszerré építi át. Az új vers önálló életet él. Költője szavakból állítja össze (a szavakból, melyek túlnőnek értelmükön). Ónmagát fejezi ki, hogy a maga képére (erkölcsileg is) megváltoztassa a valóságot. Nem látja másnak, mint amilyen, de másnak akarja: amilyen ő. Az új vers tehát cselekvő karakterű, s mint ahogy az ember életének nincs egyetlenegy pillanata sem, amelyet ne ő maga vinne véghez, az új vers is maga viszi véghez, feléli témáját - de nem közli. Nem szól az értelemhez, mint ahogy semmiféle életjelenség nem szól az értelemhez (csak utólagosan kategorizáljuk őket használhatóságuk szerint), hanem teljes súlyával, szenvedélyével támadja meg az embert, az idegen vitalitás ellenállását. Mennél tisztábban fogja fel a költő saját egzisztenciájának törvényeit, annál agresszívebbek, tehát meggyőzőbbek lesznek versei. A költő a vers összes elemeit saját magából veszi. Minthogy nem másolja a külvilágot, minthogy nincs közölnivalója, alkotására nem érvényes a külvilág 59
