Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Függelék - Anhang - Nathaniel Hawthorne (1804-1864)
QlathanU.1 'TCawJhorne Nathaniel Hawthorne (1804-1864) Kötetünk lezárása és a nyomásra történő négy és fél éves várakozás alatt került elő az alábbi esszé mint Nathaniel Hawthorne 1941-ben megjelent A héttornyú ház című regényének az előszava. Aláírója Fodor József volt, s a fordítást is az ő neve jegyezte. A valóságban az amerikai író portréja és regényének a tolmácsolása Déry Tibor munkája. A zsidótörvények kihirdetését követően Déry nem igen tudott s nem is igen kívánt saját nevén megszólalni. Sok írótársához hasonlón a fordítás volt számára szinte az egyedüli írói jövedelemforrás. (A másik álcázott műfaj, amellyel megbélyegezetten is pénzt lehetett keresni - a különféle álneveken közzétett detektívtörténeteké volt. Lásd sorozatunk Különös árverés című kötetét.) Idővel a kiadható fordítások számát is korlátozták, úgyhogy itt is álnevekhez kellett fordulni - vagy a jóakaratú keresztény kollégákhoz, akik nevüket adták az elvégzett munka kifizetésekor, illetve megjelenésekor. Ilyen írótárs volt Déry számára - többek között - Fodor József aki visszaemlékezései szerint számos esetben vállalta névleg Déry fordítását az Athenaeum kiadónál, amelynek a harmincas és negyvenes években lektora volt. (Lásd Fodor József: Emberek és állomások. Bp., 1969. 220.) Ilyen kötet volt például Kellermann Bemhard A kék szalag című regénye 1939-ben, Cronin Archibald Joseph II. kórterem egy évvel később, illeme Nathaniel Hawthorne már említett műve 1941-ben. A fordítás szerzősége egyértelmű Fodor visszaemlékezéseiből („ha az én nevem alatt fordított regénnyel találkozik -t.i. az olvasó- az Athenaeum kiadásában, azt írja nyugodtan a Déry Tibor nevére ” - olvasható az említett helyen), s bizonyosak lehetünk Déry tollában az előszó esetében is, hiszen az adott körülmények között kizártnak tartjuk, hogy megírásást a segítséget adó magának tartotta volna fenn. E lélektani és emberi indok mellett néhány gondolat is Déry szerzősége mellett szól. Ilyen például a portré felvezetése, amely szembeállítja a „felületes szórakozást ígérő” lektűrr-irodalmat az értékes művekkel. (E némi dohogással kísért igényesség nem egyszer visszatér Déry kései ’’hordalékaiban” is.) S ez a magas mérce tűnik elő a bevezető következő bekezdéseiben is, amely tudatosan kerüli Hawthorne minősításáben a nagy jelzőket, s értékelését csak a viszonylag fiatal amerikai irodalom szerény csúcsaihoz méri. A héttornyú ház bemutatása és fordítása a már elcsépeltnek tetsző jég495
