Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Bécsi maradványok - Andreas Ady

Német kiadói dicsőségre sohse pályáztam. Magyar kiadói dicsőségre sem. Nem vagyok üzletember. A mesterség technikai része sem izgat. De aki a talentumok útját szabaddá akarja törni, annak időnként lehetővé kell tennie olyan könyvek megjelenését, melyek kiadását senki sem vállalja. így vállaltam Ady könyveinek kiadását 1917-ben. Mert Adyt 1913 óta kivonta a könyvkereskedői forgalomból az Athenaeum könyvkiadóintézet. Húszezer kötet Ady hevert kinyomtatott, de össze sem fűzött ívekben e kiadóvállalat pincéiben. Ezeket az íveket vonszoltam ki onnét napvilágra, s nyomattam még vagy ötvenezer Ady-kötetet. Ez az összkiadás, mely néhány hónap alatt elkelt, s a Halottak élén új kötetének általános behódolásra késztő sikere volt az utolsó és egyetlen elégtétel, mely Adynak ez életben jutott.

Amit tettem, puszta kötelesség volt. Nem dicsőség. Én legalább oly kevéssé éreztem dicsőségnek, s az Ady-jogok tulajdona oly kevéssé szédített meg, hogy amikor nem volt módomban többé Ady könyveinek hathatós propagálására, rögtön lemondtam e jogokról, s átadtam a jogokat annak, akire Ady nem hagyhatott egyebet, Ady özvegyének. Aki a magyar Ady-jogról egy gesztussal lemond, az bizonyára nem szédült bele a német kiadói „dicsőségbe ”.

Végül pedig még egy utolsó Déry-idézet:

„... mi, kik benne (már ti. Adyban) élünk még, s az ö tragédiáját folytatjuk akaratlanul is, nekünk mindannyiunknak kötelessége vigyázni síri becsületére és müvének tisztaságára: az avatatlanul feléje nyúló kéznek koppintson körmére az O tisztelete."

És így vált lehetővé, hogy amiért valaki krajcáros áhítata jeléül Ó-nek írja az ő-t, és amiért az ötödik halálos fölvonáson túl szatírjátékban folytatja a tragédiát, vigyoros, bukfences bohócnép koppanthat körmére a kiszolgált fegyverhordozónak, akinek pedig rokkant és fáradt, de meg nem bénult kezében, tiszta ragyogással zörög a holt vezérnekfenyegető, vadfegyvere... *

’ Az olvasó itt várná Déry Tibor viszonválaszát. Ez elmarad, mert Déry Tibor nem is látta H. L. megjegyzéseit, de nincs is helyünk polemizálásra. Az olvasó maga ítélkezhet e kérdésben ott, ahol Hatvány személyéről van szó, ami pedig az Ady-for- dítást illeti, az ebben a formában kétségtelenül rossz, és megjelenése kárhoztatandó.

(Cz. A.)

39