Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Andreas Ady
.í^ííév» csa£ kénytelenségböl mártja tollát német tintába, éppen nem csudálnám, ha valamelyik német ember szememre hányta volna, hogy fogyatékos német tudásommal mi jogon állok német publikum elé? De az írásaimmal foglalkozó, nagyszámú németek közül, soha senkinek sem jutott eszébe, hogy hibásnak mondja németségemet. Úgy látszik, hogy Déry vájtabb fülű germán, mint a szavamra fülelő egész német kritika. Ami pedig azt illeti, hogy Ady az én politikámat drapírozza, erre vonatkozólag kijelentem, hogy nekem nincs is politikám. Sohse voltam politikus. Ambícióim nincsenek e téren. Minden politikám csak annyi, hogy a magyar talentumok útját szabaddá akarom törni. A talentumok útjának szabaddá tételére s a kontárok útjának eltorlaszolására, a magyar politikai atmoszférának bizonyos változására volt szükség, valamikor, hajdanában-danában, a világháború korában, s még inkább most, amikor állítólag a világbékének kétes értékű áldásait élvezzük. Így vetődött a politikába a magyar irodalom jóhiszemű és önzetlen munkásainak legtöbbje. Így vetődtem bele én is. Ezt a politikát szolgálja minden lélegzetem, minden szavam és betűm. Természetes, hogy ezt a politikát szolgálja az a propaganda is, amelyet a félreismert vagy nem ismert magyar irodalom érdekében, minden lélegzettel, szóval és betűvel a külföldön kifejteni - nem egészen sikertelenül - igyekszem. Hogy ebbe a propagandába miért véltem beleillőnek ezt az igen tökéletlen, de minden eddigi Ady-fordítások közül lehető legjobb Ady-fordítást, azt nem szükség bővebben kifejtenem. Ami pedig a kritikusokat illeti, sohse féltse tőlünk Adyt, ama Déry nevű. Alfred Kerr, aki Bécsben járt, megkapta tőlem ezt az Ady-kötetet. Este kapta meg, reggel járt nála az egyik bécsi esti lapnak magyar származású interjú- volója. Az Ady-könyv ott feküdt Kerr asztalán. A magyar újságíró megkérdi Kerrt, hogy a könyvhöz mit szól: „A magyar irodalomról, sajnos, nem tudok semmit - felelte Kerr, aki úgy látszik elfeledte a magyar színmű ügyeseit ezt a kötetet is csak tegnap kaptam. De úgy látszik, hogy ez a lírikus különb, mint a mi lírikusaink. Ein Urphánomen." Szóval a tökéletlen fordításon keresztül kiérzi a hozzáértő az „ Urphánomen ”-t. S ha kiérzi, aminthogy Kerr kiérezte, akkor elértem a célomat. Kezdetnek elég. Majd jönnek más fordítók, jobbak és különbek! Déry ezt is írja: „... Hatványnak kellett volna megakadályoznia, hogy a kísérletből valóság, a kéziratból könyv váljék de ennek a magyarul nem egészen tehetségtelen írónak vérbe borul a szeme, s elveszti hidegvérét, ha német kiadói dicsőségekre nyílik bármilyen sovány alkalma... ”------------ 38 ------------
