Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Bécsi maradványok - Andreas Ady

lyoznia, hogy a kísérletből valóság, a kéziratból könyv váljék de ennek a magya­rul nem egészen tehetségtelen írónak vérbe borul a szeme, s elveszti hidegvérét, ha német kiadói dicsőségekre nyílik bármilyen sovány alkalma. Valóban tragikum, hogy a jeleikor legnagyobb lírikusa lefordítatlan és szinte lefordíthatatlan európai nyelvekre, de igazítani nem tudván rajta, bele kell törődnünk e véletlenbe; - mert magyarnak született, s ezért veszendőnek, esetlen erőlködéssel mégsem szabad kompromittálni méltóságos alakját. Puritán és szerelmes önmegtartóztatással vár­juk meg, míg ugyanaz a véletlen, mely őt megteremtette, megteremti kongeniális fordítóját is, ha pedig ilyen nem akadna, s magyarnak lenni halott elrendeltetés, maradjon halott. De mi, kik benne élünk még, s az ő tragédiáját folytatjuk akarat­lanul is, nekünk, mindannyiunknak kötelessége vigyázni síri becsületére és müvé­nek tisztaságára; az avatatlanul feléje nyúló kéznek koppintsem körmére az Ő tisztelete. Hatvány Lajos ANDREAS ADY A Nyugat március elseji száma nyújtott reá alkalmat, hogy az új német Ady-fordítás kérdéséről érdemileg nyilatkozzam. Most csak személyes kér­désben emelek szót, mégpedig abból az alkalomból, hogy a fordítások köny­vét az Önök becses szemléjének februári számában újabb támadás éri. Déry Tibor, aki ezt a támadást csekélyke stratégiai tudással irányítja, ott támadja meg, bizonyára sok ponton megtámadható személyemet, ahol leg- sebezhetetlenebbnek érzem magam: Ady-kultuszom önzetlenségében. Déry, többek közt, egy fura hazafi rosszul menedzselt politikai demonst­rációjának mondja a fordításoknak könyvét, azután pedig így kiált föl: „... S hozzá micsoda politika érdekében! Mintha Ady azért élt volna csak, hogy a Hatvány politikáját drapírozza, azért írt volna, hogy a Verwundetes Landot szolgálja, s azért halt volna meg, hogy Hatvány írhasson róla gyászbeszédet s német stílusgyakorlatokat. A versek csoportosítása, a magyarázat, utószó, jegyzet, kommentár mind ezt a célt látszik csak szolgálni, s olyan émelyítő körítéssel tálalja a különben is lapos fordításokat, s oly hibás németséggel, hogy az olvasónak a versekig eljutni se lélegzettel, se ízléssel nem futhatja türelme. Ami nem volna baj, ha Németországon az olvasón kívül nem lenné­nek kritikusok is a világon. De ki fogja ezek elől megvédeni Adyt? ...” A német írást malgré moi' űzöm. Nem passzióból valóban, hanem igenis a magyarság jó ügyének érdekében. Amit e nemben, immár három éve cse­lekszem, arra a német sajtó százszorosán reagált. Magyar író létemre, aki magam ellenére------------ 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom