Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Andreas Ady
sőt csak ezen az úton kritizálható. A magyar olvasó boldogan szenved (a művészet boldog szenvedés), a német fölényes, itt csak irodalomról van szó! *** A fordítók is félreértették Adyt, de félreértették a német nyelvet is. Ady nyelve az eddigi magyar nyelvtől főleg rugalmasságában különbözik: egyrészt új elemeket hozott a költői nyelv organizmusába, a modem közbeszéd elemeit, s ezáltal végtelenül leegyszerűsítette és megkomolyította a poézis eladdig életidegen, felcicomázott nyelvét, másrészt (gyenge s gyorsan hatását vesztő szimbolikájától eltekintve) a magyar gondolkodás konkrét s tömör egységei közé új, fantasztikus elemeket kevert: szilárddá sűrített absztrakciókat, cseppfolyós levegőt, s főleg egy filozófiai gondolkodás költői, szintén erősen konkretizált, fizikai hatású terminológiáját. A német s a magyar nyelv egymással ellentétes szerkezete dacára Adynak épp ezt a két nyelvi sajátságát kitünően lehetett volna s kellett volna transzponálni: a német „költői” nyelvet modem írók már rég áttörték, ezen a téren csak tanulni, másolni kellett volna, míg a kifejezés konkretizálása körül rendkívüli feladatra nyílt alkalom: az absztraktul gondolkodó s érző német nyelvet foldízü s istenszagú elemekkel benépesíteni (nem vértelen expresszionizmussal, de talán az új, vagy legrosszabb esetben a Tieck Shakespeare nyelve szellemében). Mindebből semmi sem történt, a fordítók az impresszionista és posztimpresszionista németség simán olajozott szerkezetében utaznak, egy-egy diszharmonikus újnémet csikorgással, anakronista sikolyokkal. (Mennyivel különb ennél Horvát Henrik klasszi- cizáló, de tiszta stílusa!) *** A fordítók félreértették Adyt, és félreértették a német nyelvet: az egyszerűséget, amelyen változtatni nem szabad kibővítették, az állításból jelző lett, a tőmondatból magyarázat, a csendből lárma: a nyers és férfias Adyból, a minden nőiességén és finomságán túl is hősi Adyból, fáradt és hervadt versíró. Keresetlen, egyszerű, sőt rossz rímei bravúrrá fajultak, csetlőn- botlón lihegő versszerkezete, melyből az élő élet durvasága árad, pallérozott szalondarabbá. A rossz fordítóra tipikus: nem tud egyszerű lenni. „Egy-egy szitok, szép szó, üvöltés, Jön messziről még-még utánam „Flüche, Heulen und schöne Worte, Sind meiner weiten Ferne Grüsse”. „S mikor az élet nagyon fájna”: „In meines Lebens Schmerzgefühlen”. „Csönd legyen”: „Es ruhe Stille”. - „S én a hideg ülésre nyomtam, Lángoló dühös orcám”: „Ich drückte mein Gesicht im Zöme, In des Sitzen kühle Kissen------------ 33 ------------
