Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Napfény és felkészülés. Dubrovnik, 1933

jVa/t^anjf á>

meglehetősen tökéletlen az élő emberi emlékezethez képest, amely a leírtaknál sokszorosan többet rögzít, még ha öntudatlanul is. S ebből a felmérhetetlenül gazdag arzenálból ott és azt emeli ki - s gyúrja át a maga törvényei szerint -, amit a mű folyamata, megformálása kíván. Ilyenképpen a naplójegyzetek számos adata a noteszlapok között maradhat, s megszámlálhatatlan olyan részlet épül be a regényszövegbe, ami észrevétlenül - és írásos közbeiktatás nélkül - rögzült. Elég, ha az Argentína szálló kertjében lejátszódó - és hajnaltól napnyugtáig tartó - csodás fényjáték leírására gondolunk, amely a dalmá- ciai nyár megismételhetetlen csodáját örökítette meg, Monet roueni székesegyház-sorozatára emlékeztetve, s amelynek semmi írásos emlékeztetőjéről nem tudunk. Ezúttal az írónak a tudat és emlékezet titokzatos mechanizmusának igézetét sikerül mondatokká formálni.

A „fekete noteszt” mégis érdemes alaposan átböngészni, mert az - a benne rögzített részletek töredékessége ellenére - számos ponton egészítheti ki ismereteinket az író alkotásmódjának egy kevésbé hangoztatott vonatkozásáról: arról tudniillik, hogy regény leírásaiban Déry a legapróbb részletekig ragaszkodott emlékeinek konkrétságához. Más megközelítésben: a fogalmazást megelőzően megfrgyelőkészsége állandó készenlétben állt. Félelmetes emlékezőtehetséggel raktározott el magában minden részletet: mozdulatokat, arcrándulásokat, hanglejtést, elhallgatott, de kikövetkeztethető gondolatokat, emberi és természeti változásokat, moccanásokat: - ha tovább folytatjuk felsorolásunkat, akkor sem tudjuk leírni a szóban forgó jelenséget a maga teljességében és összetettségében.

A notesz-napló néhány emlékeztető szava arról győz meg bennünket, hogy A befejezetlen mondat gazdag leírásai a dubrovniki nyárról, strandról, a Stradone cukrászdáról mind konkrét részletek, modellek után készültek, amelyek itt-ott filológiailag is „tetten érhetők”, mint például Bielen von Kalkhammer német bárónő, az Astrid nevű svéd tanítónő és barátnője, Singelhinde, vagy a zsidó Else, a deportált Hans Neuman bankár lánya. Nem szólva a jegyzetek más megörökítettjeinek egy-egy gesztusáról, cselekvésének indítékáról, amelyek észrevétlenül beépültek a főhős, Parcen Nagy Lőrinc, vagy a szüzességét itt, Dalmáciában elvesztő Désirée portréjába.

Mindezeken túlmenően külön bekezdés illeti Szarajevót és a Trebevicet: az innen kitárulkozó kilátást és az egész magashegységi környezetet, amely egy az egyben átkerült a nagyregény VI. fejezetébe, mint a főhős, Parcen Nagy Lőrinc és felesége nyaralásának színhelye és emléke. (A korán elhalt feleség alakjában viszont Déry a bankhivatalnokként megismert Pfeiffer Olgát, az első élettársat mintázta.)

Érdemes rövid kitérőt tennünk az ítélet nincs dalmát, illetve görögországi fejezete és az egykori feljegyzések közötti kapcsolatra, különösen annak athéni------------ 279 ------------