Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Daturafák kertje. Olaszország, Capri - 1928

láda, fekete álomszerüség. Jóéjt, aludj jól. Vigyázz magadra és hozzál valamit, hogy lássam, hogy eszedbe jutottam. Még egyszer csókollak és újra és mindig. Édes drága - Drága.”

Nem kétséges - attól származnak, akitől Déry a noteszt ajándékba, mintegy útravalóul kapta. Aranka bűvölt, varázsolt így - s nemcsak a szavakkal, hanem az ajándék fizikai valóságával is: olyan tárggyal, amelyet nem lehetett félretenni, állandóan a kedves keze ügyében volt - naponta, napszakonként forgatta, ha úgy tetszik: munkaeszközként.

Az ajándékozásnak ezt a jellegét és időzítését támasztja alá, hogy az olasz útijegyzeteket mindjárt a füzet elején találjuk; s lezárásuk után olyan bejegyzések következnek, amelyek - így például a verseskötettel kapcsolatosak - már a hazatérést követő őszi/téli hónapokra tehetők.

A notesz 2-8. lapjain lévő feljegyzések az út végcéljához, Caprihoz vezető (majd az onnan visszainduló) út eseményeit jegyzik fel, és gyakorlatilag semmit sem mondanak a szigeten eltöltött alkotómunka négy hetéről. A kép teljessége érdekében ezért szakítottunk a szövegközlés merev előírásaival - s a hiányzó időszakot „idegen” betoldással: egy, a Mamához címzett levél közbeiktatásával pótoltuk. Ily módon kísérelve meg érzékeltetni az olaszországi út egyik lényeges indítékát: a már korábban elkezdett regény tovább folytatását.8

Nem hallgathatjuk el, hogy e levélben leírtakat nemcsak az életműből kiesett szürrealista regény miatt érezzük fontosnak. A Capriban szerzett benyomások hosszú évek múltán újraélednek Déry egyik föművében, A befejezetlen mondat második kötetében - mint a főhős, Parcen Nagy Lőrinc húgának, Désirée-nek az élményei. A tengerre néző kert, az azt benépesítő növényzet: a rododendronok és daturafák mediterrán bujasága, a délszaki eső ködökkel kísért halk kopogása és egy csodálatos jelenség: az esőcseppek súlya alatt meghajló, majd a felgyülemlett csapadék terhétől megszabaduló daturafa levelek „önmozgásának” a látványa - kétségen kívül ehhez az 1928-beli tartózkodáshoz kapcsolódik.

S ha már a Capriban szerzett élmények írói felhasználásának a számbavételénél tartunk, nem hagyhatjuk ki az 1931-ben papírra vetett Zsuzsanna és a hölgy című pillanatképet sem {Knockout úr útijegyzetei. Bp., 1998. 34-36. Déry Archívum 3.), amelynek helyszíne megegyezik a naplófeljegyzések 67. jegyzetében említett sziklás tengerparttal. - S talán nem tévedünk, ha Caprira helyezzük a Knockout úr útijegyzetei egy másik elbeszélésének, A bacchánsnő éjszakájának (Uo. 48-51.) a történését is.

A hazatérés leírása meglehetősen szűkszavú, csak városneveket és időpontokat sorakoztat egymás alá. Ezért itt, a bevezetőnkben tartjuk szükségesnek

8 A közleményünkbe átemelt levél - a ,,Liebe Mamuskám! ” kötet 161. egysége.------------ 227 ------------