Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
Áron csalódottan távozott. Útközben még öklével bezörgetett Ferenci bácsi ablakán, akiről köztudomású volt, hogy szereti, ha hasára süt a nap, s nagyokat tüsszent mérgében, ha felverik... a következő percben pedig már lóhalálában vágtatott az állomás felé. Ha nem siet, lekési a vonatot, azt pedig nem merte megkockáztatni Vonatindulás előtt még egy kicsit csavargóit. Megkerülte a tisztviselőtelepet, aztán Scháchterék háza felé vette útját. Átvetette magát a kis hátsó kert kerítésén, a ház mellé osont, s lábujjhegyre állva belesett Schächter kisasszony ablakán. De ezúttal nem volt szerencséje, a fiatal lány már felöltözött, a fésülködőasztalnál ült és a keféit rakosgatta. Egyébként tűrhetően telt a napja, az iskolában nem feleltették, a tanítás nyitott ablaknál folyt, tehát elviselhetőbb volt az egy helyben üldögélés, hazafelé utaztában pedig felfedezett a vagonban egy frissen bevágott ablakot, amelyről le lehetett kapami a gittet; így ez a félóra is gyorsan elmúlt. Ebéd alatt kissé elfogódott volt; attól félt, hogy apja utólag mégis csak szóvá fogja tenni az intőt. De az ebédet éppoly szótlanul ették végig, mint máskor, ebéd után pedig az apja ledűlt az ágyára. Áron nem várta meg, míg az apja felébred, két órára Józsinál kellett lennie, aki megígérte, hogy elviszi az autóján Maroshévízre. Józsi a fűrésztelep sofőrje volt, s Áron vele és autójával töltötte szabad idejének legnagyobb részét. Égen-földön nem tudott nagyobb mulatságot, mint Józsi mellett az autónak a bakján ülni s az országutat róni; a lelkiüdvösségét is eladta volna gondolkozás nélkül egy délutáni boldog kocsizásért. Arról nem szólva, hogy maga az autó is szörnyen érdekelte; ha Józsi a garázsban tisztogatta a kocsit, Áron akkor nem tágított mellőle. Az apja is mint sofőr kezdte a pályafutását, s Áron sehogy se értette meg, hogy cserélhette fel ezt a ragyogó mesterséget az unalmas raktámoki állással. Már jóval kettő előtt a garázsnál volt. Áron a fal egy kiszögellésében elbújt, megvárta, amíg Józsi el nem halad mellette, aztán hátulról gáncsot vetett nelci. A fiatal sofőr majdnem orra bukott.- Hordd el innét az irhádat - mondta neki kivörösödött arccal -, mert úgy képen teremtelek, hogy attól koldulsz!- Azt szeretném én látni! - kiáltotta Áron, aki nem hitte el, hogy Józsi komolyan haragszik. - Úgy megrúglak, hogy éhen halsz a levegőben! Józsi megindult a gyerek felé. Áron még mindig nem ismerte fel a helyzet komolyságát. Az öklét mutogatta Józsinak s körültáncolta, mint ahogy a filmen az ökölvívók táncolnak egymás körül. Az arca kipirult, hosszú szőke haja lobogott a szélben.- Vigyázz, Józsi - mondta fenyegető hangái -, mert állón váglak! Én egy amerikai bokszbajnoktól tanultam meg bokszolni, amikor Philadelphiában jártam! Józsi ugyan elnevette magát, de szigora nem engedett.- Nem viszlek magammal - jelentette ki. - Amúgy is attól félek, hogy az apád egyszer jól lehord, amiért velem csavargód el az idődet. Eridj haza s biflázz!------------ 123 ------------
