Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
. /b/'osdr*/'’<vnÁ<v &Aaz Mihelyt Áron kitette a lábát a szobából, háta mögött megfordult a kulcs a zárban. Az apja ismét bezárkózott. * Már néhány hónappal ezelőtt, a tél derekán történt, hogy egy nap Borcsik Mózes felemelt egy négyméteres deszkát, s meglepetve állapította meg, hogy a túlsó vége le van gömbölyödve. De amikor hitetlenül maga felé húzta a deszka végét, azt tapasztalta, hogy ez éppenséggel nincs legömbölyítve, hanem szép, szabályos derékszögben végződik, ahogy ez egy háromcolos, tisztességesen fűrészelt hajópallóhoz illik. Borcsik hátralépett: - a deszka vége megint csak kigömbölyödött. Egy másik deszkát emelt le a máglyáról, annak a vége is gömbölyű volt, ha végignézett rajta, s rögtön kiegyenesedett, mihelyt maga felé húzta. Ugyanígy a harmadik s negyedik deszka is. Abban reménykedett, hogy ideiglenes zavar, s hamarosan ismét rendbekerül a szeme. De ez egyre tovább gyengült, lassan, de feltartóztathatatlanul. Borcsik Mózes az első ijedtség után hidegvérűen figyelte magát. Negyvenötven lépésnyi távolságban már elhomályosodott körülötte a világ, már csak sötét tömegeket látott, körvonalak nélkül. Az anyagtér, ahol majdnem húsz éve olyan otthonosan mozgott, hogy vaksötét éjszaka is pontosan tudta, háromnegyed colos lucfenyő-e jobb kéz felől a harmadik máglya, vagy egy colos vörösfenyő, most egyre ismeretlenebb területté vált számára. A világos világ határa mind szűkebbre szorult. Eleinte még megnyugtatta a tudat, hogy kinyújtott kartávolságnyira még éppoly pontosan s élesen lát mindent, mint azelőtt, a munkáját tehát fennakadás nélkül tudja elvégezni. Megismeri a fa vastagságát, szélességét, minőségét, épp csak a hosszával volt baj, s írásbeli munkáit is, a raktárkönyv vezetését s a belégek kiállítását nehézség nélkül el tudja látni. De március vége felé már azt tapasztalta, hogy írás közben egyre közelebb kellett hajolnia a papírhoz, a betűk izgatottan táncoltak a szeme előtt, a sorok néha hullámzani kezdtek és összefolytak. Ebben az időben már bizonytalanabbul járt a placcon is. Bizonytalanabbul, de annál határozottabban; hogy meg ne lássák rajta tagjainak tétovázását, keményebben lépett fel, mint máskor, döngő léptekkel járt a sínek mellett fektetett pallón, a fejét felvetette. Úgy mozgott, mint éjszaka a félős emberek. Még ötnegyed év hiányzott huszadik szolgálati évének betöltéséhez és nyugdíjjogosultságához. Addig nem szabad meglátni rajta, hogy megvakul! * Egyszer járt orvosnál. Január végén kétnapi szabadságot kért, hogy meglátogathassa anyját, s elutazott Marosvásárhelyre. Ebben az időben még nehézség nélkül tudott írni, olvasni, s nem hitte el az orvosnak, hogy néhány hónap leforgása alatt elveszti a szeme világát. Tudomásul vette, amit amúgy is------------------- 120-------------------
