Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
tvnÄtv is hangosabban szólt most, mint máskor, mert jócskán meg volt áradva, s nagy sziklákat s köveket görgetett magával meredek medrében.- Hát te hogy kerülsz ilyen korán haza? - kérdezte egy idő múlva az apja.- Előbb mentem el az iskolából, édesapám! - felelte Áron. Nem szeretett hazudni; ameddig lehetett, eltitkolta gonoszságait, de ha rajtakapták, nem csavarta el az igazság nyakát.- Miért? - kérdezte az apja kurtán.- Nem fértem a bőrömbe, édesapám! - felelte a gyerek. - Muszáj volt megszöknöm, különben megütött volna a guta! Ha már benne vagyunk, gondolta Áron, egy füst alatt bevallom az intőt is; hadd essünk túl a dolgon! De nagy csodálkozására az apja nem kérdezett tovább, sőt, még csak meg sem szidta egy szóval sem, amiért elcsavargott az iskolából; szótlanul nézett maga elé egy ideig, kissé szomorú arccal, aztán hirtelen befordult a házba. Ebéd alatt nem volt szokásban, hogy beszélgessenek, ebéd után pedig az öreg rögtön fogta a kalapját és elment hazulról. Az intő bevallása és aláíratása tehát estére maradt. Áron nem örült neki, az apja az utóbbi időben épp este volt mindig a legingerlékenyebb. De este újabb meglepetés érte. Korán vacsoráztak, vacsora után az apja, mint rendesen, lefektette Rózsit az ágyba, aztán kiteregette az irodából hozott üzleti könyveket és iratokat az asztalra, és kiküldte Áront a szobából. Most már nem lehetett tovább halasztani a dolgot!- Édesapám - mondta a gyerek s az intővel a kezében az asztalhoz lépett - ezt itt alá kellene írni! Apja egy szakadozott mozdulattal hirtelen feléje fordította a fejét. Az arca bosszús, ijedt és szomorú volt.- Mi az? - kérdezte, de nem nyúlt a papír után. Áron nyelt egyet, de még nem tudott felelni.- Add ide! - mondta az apja. - Hadd nézzem meg! Maga elé tartotta az intőt, s egy ideig nézegette.- Mi ez? - ismételte aztán. - A tandíjkedvezmény? Mutasd fiam, hol kell aláírni? Áron leesett állal bámult az apjára. Hát nem olvasta el, gondolta, vagy gúnyolódik vele? Nem lehet másképp, mert hisz nincs még két hete, hogy aláírta a tandíjkedvezményről szóló értesítést s ilyen rövid idő alatt csak nem feledkezett meg róla! Vagy pedig, amilyen büszke, nyakas ember, egyszerűen nem akarja tudomásul venni, hogy az ő fia intőt kapott? Áron nem tudta, mit szóljon. Pirosra vált arccal váltogatta a lábait, s közben egyenesen az apja szemébe nézett. Ez sem szólt egy szót sem, egykedvű arccal bámult maga elé. Néhány pillanatig olyan csend lett a szobában, hogy a szomszéd hálóból behallatszott Rózsika szuszogása.- No mutasd, hol írjam alá! - szólalt meg újra az apja, s már bemártotta tollát a tintába. - Itt lenn? -... De most már eridj fiam, sok dolgom van még ma!------------ 119 ------------
