Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- De hát muszáj nekem ennyi idegen ember előtt vallani, ez nem lehet, ez törvénybe ütközik - dadogta Révész, (rekedten s görcsösen kapaszkodott bele a szék támlájába.) - Hogy mi ütközik törvénybe, azt én vagyok hivatott megállapítani. (- ©e-a dühös hang ldssé bizonytalanul remegett.) Hirtelen éles asszonyi sikoltás hallatszott. A vendéglősné, ki eddig két kézzel fogva fel szoknyáját mozdulatlanul állt a térdig érő szalma közepette, heves kétségbeeséssel vörös arcán s (egyre) azon gondolkodva, hogy szabad-e megkérdeznie, ki fogja megtéríteni neki a bútorokban okozott rengeteg kárt most hirtelen, mintha a darázs csípte volna meg, ügyetlen mozdulattal két lábbal egyszerre kiugrott a szalmából, s az ablak előtt álló székhez rohant. - Mi ez? - kiabálta elfulladva. - Mi ez? - s két kézzel valami ruhadarabot húzott ki a többi közül, s meglobogtatta a magasban. (—... mindent hajlandó vagyok megmondani, mindent, ha rendesen ldhallgatnak fejezett be épp egy mondatot Révész, mikor az asszony sikoltása felhangzott.) A vizsgálóbíró összerezzenve fordult hátra. (HÍ3z m

ár ő rég kik

"'dtP nah» ezeket a? rmhprp.krt' rte hnry mnnl h gyí In i{j ury UvrfV mintha a vádlott parancsát hajtaná csak végre, arra semmi áron nem volt kapható. Dc) Ideges volt már maga is, és heves mozdulattal feljebb tolta a cvikkert az orrán, úgy nézett hátra, erősen elhatározva, hogy azonnal véget vet e minden emberi méltóságot nélkülöző asszonyi visításnak. - Hiszen ez a Borcsa szoknyája, meg emitt az inge! ordította a vendéglősné, ahogy csak a torkán kifért, s úgy pergett a nyelve, hogy gondolni sem lehetett rá, hogy valami valaha is megállítsa. - S a csizmája is amott a sarokban. Hát ezért tűnt el! Uram bocsásd meg bűneimet, hogy mi mindent fogtam rá gondolatban a szegény ártatlan virágszálra, (holott tudhattam volna, hogy becsületes szíve van, mint egy báránykának ...) - Bíró úr! - fordult hirtelen sivítva hátra. - Ez gyilkolta meg! - s kinyújtott kézzel mutatott Révészre. - Ez gyilkolta meg, s elégette tetemét ezekben az ördög üvegjeiben... Az orgonabokor az ablaknál recsegve feldűlt. Révész kimeredt szemmel hirtelen felugrott a székről. - Ne beszéljen, ha nem kérdik - rivait rá a vizsgálóbíró, még mielőtt szóhoz juthatott volna. - Hogy jutott ezekhez a ruhákhoz, s kinek a tulajdonát képezik? De ezt már Révész nem bírta tovább. - Ha itt azonnal nem lesz csend!... Úgy látszott, mintha rá akarná vetni magát az asszonyra. Valaki eléje ugrott, kinyújtotta kezét. Erős ökölcsapás érte az állát, megtántorodott, és hátraesve elvágódott a földön. A többiek (hátra) wrá/zaugrottak.