Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Kérem ... erre nem tudok olyan egyszerűen megfelelni - kezdte el lassú, türelmes hangon. - Sok mindent kell elmondanom. Felvetette fejét, s tekintete Virág tanárra esett, ki szorongó, kutató pillantással, előrehajtott fejjel figyelte közvetlen közeléből. Utálta ezt az embert, maga se tudta, miért. Ingerültsége hirtelen dührohamban tört ki, felugrott, s eltorzult arccal ordított rá: - Mi köze magának mindehhez? (Kimenni ... kimenni! ...) - kiabálta, s felemelte ökölbe szorult kezét. (A tanár hátrarcttent.) A vizsgálóbíró felugrott helyéről. - Viselkedjék tisztességesen - rivait rá éles hangon -, vagy lefogatom. Micsoda hallatlan szemtelenség, hogy még az én jelenlétemben is fenyegetőzni mer. Jegyezze meg magának ... - Semmit sem jegyzek meg! - s a vizsgálóbíró felé fordult. Néhány pillanatig hallgatagon álltak egymással szemben, a tisztviselő arca pulykavörösre pirult a fejébe szállt vértől. De ezúttal még el lehetett kerülni azt a végső öszszecsapást, mely nemsokára mégiscsak bekövetkezett. Révész leült, a vizsgálóbíró állva maradt. - Megtagadja a feleletet - diktálta az írnoknak, ki a térdére fektetett jegyzőkönyvbe sebesen sercegő tollal vezette be a kihallgatás eredményeit. - Nem igaz ... ne írja! - kiabálta Révész türelmetlenül. De még egyszer összeszedte magát. - Nem tagadom meg a feleletet! - mondta, mintha különös fontosságot tulajdonítana ennek a ténynek, mint általában az olyan emberek, akik járatlanok a büntetőjogi eljárásokban s azt hiszik, hogy minden, amit a legelső vallomásukban előadnak, módosíthatatlan s végérvényes kell, hogy legyen. - ... nem tagadom meg a feleletet - (mondta) ismételte halkan, s látszott rajta, hogy türelmes akar lenni mindenáron - (nem tagadom meg), csak azt akartam megjegyezni, hogy annyi mindent kellene elmondanom ... egy tudományos előadást tartani szinte -, hogy arra most nincs idő, se alkalmas hely s nincs itt egy olyan tudományos képzettségű ember se, aki megértené ... A vizsgálóbíró meg volt sértve, s egyre ingerültebb lett. - Úgy! - mondta naiv, kihívó dühében. - Tehát... - Ne vegye rossz néven - folytatta gyorsan Révész, minden önuralmát s utolsó erejét összeszedve. - A biológiai kérdéseknek egy olyan komplexuma!... - Mindaz, amit mond, egyáltalában nem tartozik (arra) a kérdésre, (amely re felelnie kell.) Még egyszer megismétlem tehát: kinek a tulajdonát képezi ez a véres gallér, a mellény ... Révész felugrott, s előrehajtott fejjel, némán meredt rá a kérlelhetetlen hivatalnokra. - Megtagadja a feleletet - diktálta ez bizonyos diadalmas önelégültséggel hangjában.