Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(ITónyn t'rliiprntt s liilliiiiiiiiliiiiulnll \ seéfc Feesegve^eaapede« ii nudliim Megfogta azasztajtj_erjjsen belek-apasAodott, ugyállt mozdulatlanul, sóvár, liun^uigó izemet cgypillanatra sem véve le Révész arcáról.) Percekig tartott a csend. Azután kintről (hirtelen) lépések hallatszottak. Révész lassan felállt s kérdőn nézett a tanárra. - Senkinek sem szabad tudnia, hogy itt vagyok - suttogta. De a lépések egyenesen az ajtó felé tartottak. Kónya értelmetlenül nézett vendégére. - Nem szabad bejönni! - kiabálta (hirtelen,) félelemteli remegő hangon, s a csoszogó papuccsal lábán az ajtó felé szaladt. Kívülről lenyomták a kilincset - idejében érkezett oda - s visszarántotta az ajtót. - Nem szabad bejönni (... nem lehet!) - motyogta halkabban. Megfordította a kulcsot. Az ajtó mögött álló gazdasszony hangos álmélkodásba kezdett. - Jó van mit no - dünnyögte -, azért nem kell úgy megijedni. S távozóban a tanár urak bogarairól beszélt valamit... Kónya visszabotorkált az asztalhoz s leült a székre. Ismét tökéletes csend állt be a szobában. Kinn az utcán, az ereszről még egyre folyt a víz, hangos locsogással verdesve a kövezetet. (Hideg volt, a kályhában fütyült a szék* Egyéb hang nem hallatszott. yS A tanár hirtelen megrázkódott. Az asztalon lévő víz után nyúlt s^égy hajtásnyira kiitta. A pohár ide-oda táncolt kezében, s hogy visszatette az asztalra, ijedten vette észre, hogy ujjai egész kékek, s oly görcsösén fogják körül az edényt, hogy nem tudta szétnyitni őket, s a másik kezével kellett tenyerét lefejtenie a pohárról. A szíve oly hangosan dauogott, hogy szinte azt hitte, utcáról jövő idegen zaj - mintha kala^acsütések szakítanák félbe ritmikusan Révész indulatosan lejtő beszédet. Már megint nem mert ránézni, s lesütötte fejét. y^ Még mindig hallgattak, mikor hüíelen kinn az előszobában kicsapódott egy ajtó, és sietős léptek közeledtejí^ismét a szoba felé. Az ajtó előtt megálltak, s kis idő múlva - mintha vaj,ató hallgatózna közbe - megszólalt a gazdasszony sírós hangja. yS - Tíz óra elmúltHíar, tanár úr... el tetszik késni az iskolából. - Nem megyébe - felelt Kónya rövid habozás után. A gazdassiony nyilván elégedetlen volt, s tán valamit gyanított is. Kis ideig még az^ajtó előtt piszmogott, azután hangosan dörmögve eltávozott. r/í.. én nem tudom, mit szól majd az igazgató úr ... - hallatszott még be az előszobából.) A ház előtt nag}

7 robajjal haladt el egy teherkocsi. Mikor a zaj elült, Kónya hirtelen arra ijedt fel, hogy Révész beszél hozzá, suttogó hangja egyre élesebbé válik... - hisz (azt is) tudod ... tudod, hogy már az iskolában is milyen kitűnő emlékezőtehetségem volt... emlékszel a latintanárra, Szilágyira, aki mindig olyan