Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
dühös volt, ha megborotválkozott ... azt egyszer majd a hideg kirázta, mikor ... de ez nem tartozik ide - hallgatott el hirtelen. - Valami konkrét esetet akartam, ugye, elmondani? - kérdezte elgondolkodva. Homlokán egy pillanatra ráncokba szaladt a bőr, s mereven nézett maga elé. - Az anyám halála után történt néhány nappal. A nyolcadikba jártam akkor, közvetlenül (a) matúra előtt volt. (Erős, magas fiú voltam,—hisz cmkjk szel - hosszú karjaimmal s a nagy, vörös kezekkel olyan ügyefogyoJJ^felszeg ... s erős, fekete bajuszom is volt. A jó tanulók közül kiüöjieeffen voltam az egyeden, aki bajuszt viseltem ... Furcsa dolog víilt-^uíönben ... észrevetted akkor? ... hogy akinek bajusza volt, az imj^-rrjssz tanuló volt... jó tanuló egy sem volt bajuszos ... Mondd .„jnosflsúgy van még az iskolában ... hisz te tanár vagy azóta? - Egy^^itianatra elhallgatott. Kónya próbált visszaemlékezni tamtványaim^^^ - Ne^a^rj! ... - kiabált rá hirtelen Révész, azután gyorsan, szakadatlan to^aob beszélt.) - ... A tükör előtt ültem ... a gyerekszobában ... igen! ... Nagyon szerettem az anyámat, tudhatod ... majd megvesztem a fájdalomtól, amikor meghalt ... A tükör előtt ültem ... Az, ami akkor történt, az indította útba az eseményeket ... (Minden, ami azóta történt, abból ered.) Akkor már behatóan foglalkoztam mindenféle biológiai tanulmánnyal, s már akkor is tele voltam szkepszissel és lázadással ... (lázadással az ellen az alacsony homlokú tudomány ellen, mely lehajtott fővel, nagyon 3zorgalma3an C3 lázadó üstökkel nézi egyre a 3aját köldökét —) a tükör előtt ültem, s az anyámra gondoltam vissza, s a saját gyerekkoromra ... Tízéves koromban voltam tán legboldogabb ... arra az időre gondoltam akkor vissza ... valahol a város végén laktam ... Az asztalra csapott öklével. - Folyton ellágyulok - dörmögte. (- s az a buta szentimentális ...) Erősen gondolkodtam ... A homlokom ráncokba vetődött. Ismered azt a fajta, egészen erős és tiszta gondolkodást, mikor összes érzékeink becsukódnak, nem látunk, nem hallunk, nem érezzük, hogy ülünk vagy állunk ... - én sétálva gyakran nekimentem a lámpaoszlopnak - (csak az q gynnkhnn ésőak valami mozgást, s mintha a fejhnrïinl, i ,i liiinilohmk emelkedésével az agyunk io eniühtcdnc ... a vérkeringés gyorsul ilyenkor az agyban ...) egy bizonyos napra gondoltam vissza, egy napra, amikor az anyám megbetegedett, s én nagyon meg voltam ijedve ... (egész nap féltem és fáztam ...) Láttam magam, amint rövid kis nadrágban álltam az anyám ágya mellett, (a szemem tágra volt nyitva s) a kezem a homlokomon volt ... hallottam a hangomat, amint kérdeztem tőle, hogy neki is fáj-e a feje ... (mint amit vízió nak neveznek, olyan volt az ... egész lényem átfolyt a múltba ...) de nem jól magyarázom el... nem értheted meg ... adj egy kis vizet.
