Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
Ez volt az egyik kérdés, melyre nem kaptam feleletet. S volt még egy második is, egy sokkal fontosabb. Amíg egyrészt a tudomány az emlékezés folyamatát teljesen konkretizálja s úgyszólván testi funkciónak - agysejtek elváltozásának s megrezdülésének tekinti az emlékezést, egyszóval érzékszerveink működésének -Jrncrtjüjizcnmég az elvont gondolatra való elméllceo^sjjsj^ szem emlékénekjrzJn^U^^ formájára, vagy a fül az cimondoltlizavak hangjaira -) szóval amíg egyrészt azt állítja, hogy csak arra emlékezhetünk, amit érzékelünk, addig másrészt elismeri azt is, hogy van úgynevezett - faji emlékezet - a testnek őseire, elődjeire való emlékezés. Nos! ... (Erted!) Sem az anyasejtnek, sem a férfi spermatozójának nincs se szeme, se füle, se semmiféle érzékszerve, s ha a belőlük kifejlődött test mégis hasonlít, mégis visszaemlékszik elődjeire, nem érzékszervei segítségével történik ez, (meg) hanem... S itt újra megkukult a tudomány. De nemcsak hogy feleletet nem tud adni erre a kérdésre, de a két állítása közti ellentmondást se veszi észre. Igen! Én meg vagyok róla győződve, hogy túl az élet megnyilvánulásain, valami egyéb erő is létezik, (ami harmóniába és tiszt a ritmusba sz nbn 1 y r>??amozdulatait. Vagy mégip' Vj\ c ilH';iii;r'on pro rr ír' ami a véremet hajtja a testemen keresztül s az, ami az öntudatomat mozgatja.) Igen! Meg vagyok róla győződve, hogy kell, hogy legyen egy óriási emlékezet, egy mérhetetlen öntudat, melyben az egész élet, (az egész káosz,) az egész múlt él, s amelynek virág, fa, állat, az egész emberiség csak (raktára,) bő edénye, (mikben) amelyben kisebb-nagyobb részekre elosztva (lángol s) lobog szakadatlanul. (- a 3cmmiböl a 3cmmibc!) S kell, hogy az eszméleüenség sötét odújából, melyben a teljes múlt emlékei élnek (ós mozognak) - az ember ki tudja rántani a (megismerés napvilágába) napvilágba ezeket az emlékeket - hisz a test tudja! s az öntudat ne tudná? - Én tudom! - ordította hirtelen, s öklével az asztalra csapva, halálsápadtan s remegve felugrott. De rögtön rá visszaesett a székre. (A tC3t visszaemlékszik 3zülcté3e előtti életére—folytatta suttogva—, az öntudat is kell, hogy képes legyen rá.) Az ember vissza tud emlékezni apja, anyja, ősei életére s még tovább visszamenőleg tízezer évre ... Mert tízezer évvel ezelőtt is ugyanaz az örökkévaló öntudat élt, mint ma ... Kónya megremegett. (3 kezét önkéntelenül kiszakította az idegen kezéből.) - Azt állítod - mondta rekedten s szinte kiabálva -, hogy te vissza tudsz emlékezni arra, amit a nagyapád átélt, amivel gyerekkorában játszott... - Állítom - felelte Révész, s furcsán mosolygott. (- S vissza tudok cmlé kezni arra az időre is, amikor meg kutya ...)
