Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(karjai felemelkedtek, s mint aid teste fölött elveszítette az uralmát^azakaácr zottan törtek elő torkából az egyre hangosodó szayäk—— " - El kellene menni ... már azj^ejéíőlnfogvá^^ elrontottam ... este az a verekedés voh^gz>xlsé-tíü^7s aztán sorra a többi! ... s most is! mire való voit egTízoktalan fecsegés a lánnyal? ... miért elárulnom magam idő előtt...?) Megállt, és mélyen felsóhajtott. S elfelejtkezve bámult maga elé, cipője sarkával kis köröket húzgálva a vastagon cuppanó sárban. - (Ámbár! ... hisz úgyse hiszik cl neki, ha fecseg! ...) Mit is mondott? ... Megrágna a tehén! ... Úristen! Sápadt arca megvonaglott. Jó néhány percig mozdulatlanul állt, nekitámaszkodva a falnak. Azután hirtelen ugrással elindult. Körülbelül tíz perc múlva Kónya lakása elé ért. Felszaladt a lépcsőn, s türelmetlenül csengetett. Mikor belépett az előszobába, elpirult, az egész vér. fejébe tódult. - Ötezer korona! - mormogta, s fogai megcsikordultak. Döngve csapta be maga után az ajtót. Mikor egy negyedóra múlva Virág becsöngetett, s az előszobában levetette kabátját, a hálóból már türelmetlen, zűrzavaros (kiáltás) kiáltozás hallatszott. - Ki van itt? - kérdezte meglepetten. De nem kapott feleletet, a gazda szszony már eltűnt. Figyelmesen hallgatódzott. Néhány pillanat múlva megismerte az idegen jellegzetes, rekedtes hangját. - Mit keres itt? - volt első gondolata. Lábujjhegyen közelebb lépett az ajtóhoz, s előrehajtotta fejét. Körülbelül a következő mondatokat hallotta indulatos, gyors egymásutánban: - Holnaputánig még várok ... ötezer korona, megértetted? ... Egy fillérrel se több, se kevesebb! ... hiába tagadod most meg, holnaputánig meg fogod gondolni ... érted, holnaputánig! - Nem lehet - hallotta most Kónya gyönge nyöszörgését. - De ha addig nem lesz meg - s az idegen hangja sziszegett, mint az éles tör(, aztán hirtelen vad üvöltésbe csapott át) -, vigyázz magadra! (Hosszan elnyújtva üvöltötte: -) Vi-gyázz-ma-gad-ra, mert emlékeztetni foglak! Virág rémülten hátralépett. A következő pillanatban kinyílt a háló ajtaja, s Révész rohant ki rajta, ügyet sem vetve a hátrahőkölő tanárra. - Máskor ne hallgatózzék - ordította az előszoba másik végéről, s rögtön utána döngve csapódott be mögötte az ajtó. Virág berohant a szobába. Valami szerencsétlenségtől félt... De Kónya teljesen sértetlenül ült az ágyban. Kollégája faggatására azonban - hogy mi történt, nem adott semmi rendes feleletet.