Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(- Szop!—ismételte mogint hangosan—Szép! ... bővérű és Í3tcn áldása félte a székre.) - Te, idehallgass! - mondta (s arcával a lány arcához hajolt. Nyilván már tökéletesen részeg volt, szájából C3ak úgy dőlt a rum3zag.) - Idehallgass! ... nem szeretnél te valami más alakban élni? érted? ... nem emberi alakban, hanem mint virág például! ... teszem, ha varázsolnálak s virággá válnál... valami bokorrá ... orgonabokorrá, egy napsütötte réten ... nem szeretnéd? ... felelj már! - (s) türelmetlenül megrázta a lány vállát. Ez tágra nyitott szemmel nézett Révészre. A száját is kitátotta, de különben moccanni sem mert. - Felelj már! - ordította Révész - nem szeretnéd? - Nem! kérem szépen - felelte a lány szepegve, s megrántotta vállát. Révész elhallgatott. Egy darabig komoran nézett maga elé. (- Van apád? anyád?—kérdezte hirtelen. -p - Meghaltak, instálom ... árva lány vagyok ... édesanyám a múlt hónkban halt meg ... azért szegődtem a városba, s egy könnycsepp ragyogónkéi a szemében, jr - Miben halt meg? - kérdezte Révész mohón. / - A szegénységbe ... nagyon nyomorúak voltunk. / - Te tartottad el, ugye? - s még közelebb hajolt a láphoz. - Én hát ... ki más? ... Erősen dolgoztam mindjg^erte - s kelletlenül fordította el a fejét. / - S jó volt dolgozni? / - Hát ha kellett - s csodálkozva nézeJí'Kévészre. - Nem nézi azt az ember! Révész most egészen a lány mléhe^riajolt. - Te ölted meg - mondta sutpa^va s lassan tagolta a szavakat. - Mert kívántad a végét... hogy ne keftjen dolgozni érte ... abba halt bele. A lány rémülten felugrott, s egész testében megreszketve hátralépett. Tágranyílt szemekkelpézett maga elé. - Ne tessék ihjet mondani! - kiáltotta elfulladt hangon. Megremegett, s hirtelen hangosyzokogásban tört ki. - De mik^rúgy szerettem! - nyögte, s kezét arcába csapta. - Telíted meg! - suttogta Révész, s megfogta a lány karját. - Ha megfájdultyd'aerekad, ha sokalltad a munkát, ha éhen maradtál ... azt ő megérezte s aécjrt halt meg ... Nyomorult vagy ... érzed, hogy milyen nyomorult vagy.)