Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Szaladj Borcsa! - szólt rá a vendéglősné a lányra. - Talán ki lehet takarítani végre a szobát! A lány lassan, húzódozva ment ki a konyhából. Eszébe jutott a tegnap esti jelenet, s különben is félt az új vendégtől. Faluról fogadták fel csak nemrég, parasztos volt még, félénk és ügyetlen, s minden pillanatban felfordított egy széket, vagy nekiment az ételekkel siető pincéreknek. Alig fordult be a folyosón, máris ijedten megállt. Révész szobájából duhaj, rekedtes éneklés hallatszott, (meg megszakadva, majd újra nokirildcantva s a szegény lánynak megdöbbent a szíve.) Egy pillanatig tanácstalanul állt a sötét folyosón, aztán hirtelen megfordult és visszaszaladt a konyhába. - Énekel - jelentette ijedt arccal a vendéglősnének, s kérdőn rábámészkodott. - Énekel? ... oh, szent lelkem! - kiabálta a vendéglősné, s összecsapta a kezét. - S ezért nem mentél be ... te világ mamlasza ... hát énekel? ... S te azt nem szenveded, te dáma? ... no de takarodj vissza, mert úgy képen ... A lány lihegve, halkan kopogtatott az ajtón. S egész testében reszketve nyitott be aztán a szobába. Révész nyilván nem hallotta a kopogást, mert a lány már jó néhány pillanatig állt az ajtóban, s ő még mindig énekelt, torkaszakadtából, hanyatt fekve az ágyban s lábával verve hozzá a taktust. Most látszott csak, (hegy) milyen rémségesen sovány s milyen hosszú: alig fért el az ágyban. Karjaival ide-oda hadonászott, az ing válláig csúszott vissza, s látni engedte meztelen, vékony karjait: mint két bot, úgy kalimpáltak a levegőben. Hirtelen meglátta a lányt, felült az ágyban, s abbahagyta ^azénekJésL-^fesé tekintetű szeme nedvesen csillogva meredUa_a_sápadt7Í£^^ arcból, szája félig nyitvajnjn-£o£Jgy-^^ tekintetét le nem véve - Mi tetszik? - kérdezte ez szinte suttogva, cipője orrát vizsgálgatva közben. De Révész nem felelt. Mozdulatlanul ült, csak az arca rándult meg egyszer, s a szeme mozgott nyugtalanul ide-oda, mint a vadállatoké. - Szép - mondta hirtelen egész hangosan - szép! Fiatal bokor erős ágakkal ... orgonavirág!... Te virág! - s a lány felé hajolt kezét előrenyújtva. Nos, Borcsa legkevésbé sem volt virágszerű, sőt! Tenyeres-talpas lány, kissé nehézkes mozdulatokkal, inkább egy borjúra hasonlított, amint ügyetlen lábakkal ugrándozik a mezőn, s meg-megáll, belebámészkodva a világba. (Ámbár a homloka tisztán, mint fehér sziromlevél borult a szemek kék tüze fölé: szcplötlcnül é3 tisztán 3 fölötte finoman remegett a barna haja! ...) De hát Révész nyilván ittas volt, ágya mellett egy széken rumosüveg állt, s ő részeg extázisban tán inkább önmagához beszélt; a lánytól amúgy sem remélhetett feleletet kusza szavaira.