Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

A beteg nyöszörögve ült az ágyban, jobb kezével az éjjeli szekrényen tapogatódzva, nyilván szemüvegét kereste. Az ágy melletti széken, szép rendben, összehajtogatva feküdtek ruhái, a szék előtt kifényesítve, tisztán állt a cipő. Virág gyorsan a székhez lépett. - Igen! Ez Kónya ruhája, amit évek óta viselt, s teljesen szárazak s a kabát is ...! (Reszkető lábakkal leült a díványra.) - Az Istenért! mi történt, kolléga úr? - nyögte a beteg. - Holnap már felkelek s jövök az iskolába, de mi történt... kérem - s vaksi, tágra nyitott, (rövidlátó) szemével belebámult Virág arcába. Ez némán, kezét tördelve ült a díványon. Áthatatlan sötétség borult agyára, (feje zúgott, vad álmok fantáziái tornáztak felzaklatott koponyájában, mint kínzó kísértetjárás.) - Mi történt? - nyöszörögte megint a hang. - Semmi, kolléga úr - dadogta. - Bocsásson meg, hogy ilyen későn ... de ... de lentről ... azt hittem ... úgy rémlett, hogy az ablakai még világosak ... s az éjjel szükségem lesz még ... véletlenül... a Tacitusra, amit a múltkor adtam ... igen, azt akartam elkérni... Öt perc múlva támolyogva lépett ki az utcára. Észre sem vette, hogy a postamester, ki időközben elunta az álldogálást, nem várja a sarkon megbeszélésükhöz képest; gyorsan, meg-megcsúszó lábbal szaladt hazafelé a hidegen kongó utcákon át. (- Aludni ... aludni—mondogatta, egyre hangosabban, hogy oláüítfiflr ef" hallgattassa végre agyának kínosan zakatoló gépezetét.^ - Kónya volt, láttam ... a postamester isjn£g£s4rtfszíkrá ... s aztán szaladtam utána, egy pillanatra semtéy^sztelíémszem elől, s az idegen szobájába érek, s Kónya eltűm]í^j»*ffi1ííáa föld nyelte volna el ... s az idegen kabátja van elszaka^a-rrr^^edig odahaza fekszik betegen ... ruhája, cipője száraz, kabaTfáép ... Úristen! ... Valami rettenetes dolog készül!...) Alighogy hazaért, belevetette magát az ágyba. De egész éjjel álmatlanul hánykolódott párnái közt. Reggel felé künn megeredt a hó, s a hajnal fehéren fénylő, hideg szárnyakkal lebbent be a (sötét harcokban virrasztott) szoba alaktalan homályába. HOMÁLYOS FEJEZET(. RÉVÉSZ REJTÉLYES VISELKEDÉSE. LÁTOGATÁS KÓNYÁNÁL.) Délelőtt hirtelen megenyhült az idő. A fagy felengedett, az ereszekről patakokban ömlött a hólé, s az utca sárgás, piszkos takarója is olvadozni kezdett. (Langy déli szél lebbent végig a vidéken.) Tizenegy órakor az idegen szobájából megszólalt a csengő.