Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
... de ő is megállt, (s addig állt mögöttem) s egyre nézett rám, s nem felelt, ha feléje kiáltottam, (míg cl nem indultam) ... s akkor jutott először eszembe, hogy tán ... igen! Ezt gondoltam egész idő alatt, (hogy ..,) hogy megzavarodott az esze ... megőrült, kérem! S most már kezdtem félni. (S egyre gyorsab ban mentem ... s ö is jött egyre gyorsabban mögöttem ... a aztán) Szaladni kezdtem s ő is szaladt ... de hát kiáltani nem mertem kérem, mert hát ki gondolt volna arra ... hogy egy tanárember! Izgatottan (lihegve) megállt, s belebámult Virág arcába. Azután lassan folytatták útjukat. - Szerencsére - mondta még a postamester -, csak az egyik tárcámat találta meg, a privát tárcámat, amiben alig volt pénz! A másikat, amiben a hivatalos pénz volt, a kabátzsebemben felejtette! Mikor Kónya lakása elé értek, megálltak, s kérdőn néztek egymás arcába. Az ablakok, mint holt vizek pocsolyái, feketén csillantak meg a fehér házfalon, (s az üvegek meg megcsörrentek az éjszakai csendben.) - Kérem ... én talán egyedül megyek fel - dadogta Virág. - Tessék csak ... tessék! - mondta a postamester - értem tanár urat... én majd ott a sarkon megvárom. Jó tíz percig tartott, míg a házmester kinyitotta a kaput. (Az ilyen késői vendegjárás itt nem volt divatban.) Lomposan, álmosan jött a kapuhoz, s alig akarta Virágot beereszteni. Kónya lakása sem akart kinyílni. Kopognia, dörömbölnie kellett, míg végre a gazdasszony megjelent az ajtóban, s hosszas (ijedt) faggatás után beeresztette a lakásba. Virág zavarodottan állt meg az előszobában. - A tanár úr mikor jött haza? - kérdezte (hirtelen a gazdasszony felé for dúlva s összeszedve minden bátorságát. - Ugyan! hagyjanak már békén! - felelte ez ingerülten, alig türtőztetve dühét. Haja kuszáitan, vékony copfban lógott le fehér hálóréküje felett. - Hát mindenki megbolondult ma! ... Az elébb is a fűszeres küldött ide valami számlát, hogy az úr ma volt az üzletben ... (hát) hányszor mondjam még, hogy beteg, s hogy egész nap nem mozdult ki a szobából... s most meg már rég alszik ... - Be kell mennem hozzá! - felelte Virág rekedten, s felkapva az asztalon álló gyertyát, kopogás nélkül benyitott (Kónya szobájába) a szobába. (Mögöttc a gazdasszony dühösen csapta bc az ajtót. —— - Mi az ... mi történt, az Istenértî-jiyos^oœ^ rémült arccal^ültfcj_azjlgybQft^— Viníjphőzdulatlanul állt, szemét körüljártatva a szobában.) A küszöbön mozdulatlanul állva maradt... A gyertya homályos lobogással világított a tágas szobában, a padló meg-megreccsent lábai alatt.
