Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Egy mód van rá, gondolta - ha engedne a zsarolásnak! Janinak talán nem is kellene megtudnia! Merev arccal bámult ki az esővel fonalazott szürke tájra. A bőrén érezte Bohacsek kövér kezének szorítását, meztelen karján: megrázkódott az undortól. El bírná viselni? Jani már korán, este kilenc óra körül érkezett. Az eső ugyan már rég elállt, de a hőség nem csökkent, a fiú egy víz volt, mire kiugrott a csónakból. - Jöjjön, fürödjünk meg - mondta a lánynak -, különben elolvadunk, mint a viasz!... Mi baja van Irma? Rosszul érzi magát? - Nem jól bírom a hőséget! - A lány elfordította fejét. - Nem, nem akarok most fürödni. Maga se menjen a vízbe, Jani, nagyon meg van izzadva. - Pedig itt még hűvösebb van, mint odaát - mondta Jani -, mert a hegyek felől kapunk valami kis szelet. Stramm meleg van, azt meg kell adni! A hétvégi üzletnek kampec - tette hozzá nevetve -, a mutterem úgy fel van fújva, hogy azt hittem, megver ... Drága kis Irma, térjen már magához, olyan savanyú képet vág... - Nincs semmi baj, Jani - mondta a lány, és szomorúan elmosolyodott. Jani zsebkendőjével letörölte a verejtéket széles pofacsontú, vörös arcáról. - Hoztam magának valamit - közölte. - Adja ide a kezét. Két dolgot hoztam! - Ez az egyik - mondta, s egy áhítatos, vaskos csókot nyomott a lány kinyújtott, apró kezére. - Ez meg a másik! - tette hozzá vigyorogva. - Töltött savanyú? - kérdezgette Irma a markába nyomott papírzacskót nézegetve. - Jézusmáriám, Jani, hova tört be tegnap? - Kerestem egy pengőt - mondta Jani vigyorogva. - Egy illetőnek lemostam a csónakját. A mutteremnél vettem cukrot, gondoltam, hátha nekem olcsóbban számítja. De még nem is gondolt rá. - Miért nem vett inkább cigarettát magának? - kérdezte Irma, s mélyen elpirult. Jani vállat vont. - Minek az - mondta nevetve -, amíg csikk van a világon. Igaz, hogy ma este eláznak. Irma egy ideig hallgatott, s a cipője orrát nézegette. Az imént még lángvörös arca elsápadt, majd ismét kigyulladt, finom áttetsző orrcimpái megrebbentek. A fiú elé lépett, s egy hirtelen mozdulattal mind a két karjával átkulcsolta vastag nyakát. - Jani, vigyen el engem innét! - súgta olyan szenvedélyes vadsággal hangjában, hogy a fiatal férfi meghökkent tekintetet vetett rá.