Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Máskor Schmidt bácsi segített neki, de az öreg ma már a hetedik határban járt; szombat reggel víkendre háromszor annyi dolga volt, mint más hétköznapokon. Ha ma történetesen reggeliző vendégek érkeznek, gondolta Irma rémülten, nem tudom, mit mondok nekik. Szombat van, egy félóra múlva már befuthatnak az első csónakok! Igaz, hogy hűvös a reggel, talán csak nem fognak jégbe hűtött kakaót kérni! Az aprófa nedves volt, a bükkfahasábok füstölögtek, s nem akartak meggyulladni. A konyha csakhamar tele lett füsttel. Irma épp a tűzhely előtt guggolt, s kétségbeesetten piszkálta a fát, amikor a háta mögött, a nyitott ajtóban lépések hangzottak. Valaki a torkát reszelte. A lány megfordította a fejét. - Magát az Úristen küldte, édesapám! - kiáltotta elégedetten, amikor a kóválygó füstben megismerte az apja ritkás ősz hajjal keretezett arcát. — Későn ébredtem, a tejes vert fel. Legyen szíves segítsen, mert nagyon hátra vagyok, még a tejet sem forraltam fel. Az apja köhögve a tűzhely mellé bicegett. Sovány, alacsony ember volt, néhány évvel ezelőtt egy villamosösszeütközésnél az ablak cserepei elvágták jobb lábán az inakat, s azóta erősen sántított. Télen már nemigen kapott munkát, jobb helyen nem is alkalmazhattak bicegő pincért, s legföljebb, ha nyáron tudott huzamosabb időre elhelyezkedni olcsóbb zöldvendéglőkben, kirándulóhelyeken. Két év óta Bohacseknél dolgozott a „Sörkertben", amely körülbelül félórányira feküdt az ugyancsak Bohacsek úr tulajdonában levő tej ivótól, ahol az idén a lányát is sikerült elhelyeznie. - Mit segítsek? - morogta rosszkedvűen. - Már rég fel kellett volna forralnod a tejet! Dél lesz, mire be tudod hűteni a kakaót! Irma felugrott a tűzhely mellől, a láng végre belekapott a fába. Az arca ki volt pirulva, a szeme könnyezett a füsttől. Az apjához szaladt, átölelte a nyakát és jobbról-balról megcsókolta. - Ne morogjon már folyton! - kiáltotta vidáman. - Annyit zsörtölődik, mint egy ellenzéki képviselő. Nem szoktam elkésni, de ma már derengett, tiszta világos volt, amikor elaludtam. - Hát ne aludtál volna el! - morogta rosszkedvűen az apja. A fiatal lány csodálkozó tekintetet vetett rá. Az apja egyébként csupa gyöngédség és szeretet, soha nyersen vagy tapintatlanul nem beszélt vele. Vajon mi ütött belé, gondolta, mialatt a hatalmas tejesfazekat a kanna alá tartotta, amelyet az öreg ferdén megdöntött: - a tej szép, vastag sugárban, friss illatot árasztva, zuhogva ömlött az edénybe. Habosán bugyborékolt, apró hullámokat vetett, öröm volt nézni, olyan tiszta és gusztusos volt. Irma megnyalta a szája szélét; csak most vette észre, hogy milyen éhes. Nem volt csoda, előtte való nap a fáradtságtól és a melegtől alig tudott enni.