Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Még néhány hasábot dobott a tűzre, felállította az asztalra egymás mellé az üres félliteres és literes üvegeket, aztán az apjával együtt kihurcolta az asztalokat és székeket a bódé elé. Hét óra volt, de a nap már oly forrón sütött, hogy az izzadság mindkettejüknek kiverte a testét, az apja alig győzte a homlokát törölgetni. - Szúr a nap - mondta az öreg -, alighanem zivatar lesz! A fiatal lány lihegve leült egy székre, s összekulcsolt kezét fáradtan a térdére fektette. Hirtelen felütötte fejét, s az apja szeme közé nézett. - Miért jött át? - kérdezte csendesen. Az öreg pincér krákogott. - Nem jókedvből - morogta bosszúsan. - Én is épp elég fáradt vagyok, s ma meg különösen fáj a lábam. Egészen bizonyos, hogy zivatar lesz! A lány szótianul várt, de szemét nem vette le az apja vörösre sült, ráncos arcáról. - Szóval? - mondta egy idő múlva. Az öreg pincér zsebkendőt szedett elő, és körülményes, lassú mozdulatokkal letörülte arcáról és vörösre főtt nyakáról az izzadságot. - Üzenetet hoztam - mondta, mialatt a zsebkendőt visszagyömöszölte a zsebébe. Irma felugrott. - Tudtam! - kiáltotta izgatottan, s orrcimpái nyomban reszketni kezdtek. - Hát persze ... Amikor megláttam, akkor még nem gondoltam semmire, mert ezzel a büdös tűzzel bajlódtam, de aztán egyszerre szeget ütött a fejembe, hogy miért épp ma reggel jön át... - Hogyhogy épp ma reggel? - kérdezte az apja csodálkozva. - Nem Bohacsek úrtól hoz üzenetet? - Hát olyasfélét! - morogta az öreg félszegen. - Tudniillik tegnap este, már jó késő volt, bejött a sátramba, leült az ágyam mellé, és panaszkodott rád. Nagyon dühös volt. - Mit panaszkodott? - Hogy hanyag vagy - dörmögte az öreg pincér. - Rosszul végzed a dolgodat, mondta, nem engedelmeskedsz a parancsainak, feleselsz ... A lány figyelmesen nézte az apja arcát. - Szóval nem engedelmeskedem a parancsainak - ismételte csendesen. Nem mondta, hogy milyen parancsait szegtem meg? Az apja megreszelte a torkát. - Részleteket nem mondott - felelte. Az arca hirtelen kivörösödött a dühtől. - De azt, hogy hanyag vagy, azt magam is látom - rikácsolta öregesen vékony hangon. - Az ember nem ilyenkor kel fel, ha munkában van! Ha most reggeliző vendégeket kapsz, mit fogsz nekik adni? Isten ments, hogy Bohacsek úr megtudja...