Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Várok, amíg besötétedik, gondolta, s egy nagyot ásított. Nem volt éhes, pedig alig evett még aznap. Szerencse, jutott eszébe, hogy nyáron - amikor alig van munkája - az étvágya a keresettel arányban csökken; ha az ember sokat hever a nagy melegben a víz partján, és sokat alszik, kevesebb koszttal is beéri! Három-négy zöldpaprika, egy falat kolbász, egy jó karéj rozskenyér ennél nem is kell több napközben, estére pedig egy tányér meleg leves az anyja bódéjában tisztességgel befejezi a napot. Mire besötétedett, felkelt, vállára akasztotta kabátját, és fütyörészve hazafelé indult. Nem a víz partján ment, hanem följebb az ösvényen, amely Csillaghegytől a Római-part felé vezet. Fejét kissé előreejtve, összeszűkült szemmel, élesen figyelte az utat; - hátha talál egy-két eldobott cigarettacsutkát, amelynek dohányából kitelnék néhány korty füstre. A sovány koszt és a pénztelenség nem sok gondot okozott neki, a cigarettahiány, az volt a baj. Ilyenkor este, amikor kevés az ember, és nemigen láthatják meg, felszedegette az eldobott csutkákat; néha az éjszaka kellős közepén is felkelt - az anyja kis bódéjában aludt egy szalmazsákon -, s legyalogolt a vendéglőkhöz s a nagy csónakházakhoz, ahol, ha alaposan nekifeküdt a dolognak, a holdsütésben 25-30 csutkát is összeszedett, amelyekből már bőségesen futotta a következő napi szükséglet. Az anyja bódéja közvetlenül a kőből épült, nagy víkendszálló mellett állt. Jani elölről kerülte meg. A lecsukott ablaktáblák résein kiszűrődött a petróleumlámpa sárga fénye. A deszkához szorította fülét, bentről halk edénycsörrenés, lassú motoszkálás haUatszott. Főzi a mutter a vacsorát, gondolta, s a nyelvével csettintett. Aztán hátralépett, és megkocogtatta a deszkát. - Hé, van itt még valaki? - kiáltotta elváltozott hangon, és egyet köhintett. - Ki az? - hallatszott bentről az anyja hangja. - Egy kisüveg szóda kellene - fuvolázta Jani -, és hat és fél kiló szárazkolbász! Az anyja odabent elnevette magát: - Gyere be, te betörő! - mondta csendesen. - Ha nem sietsz, megeszem a részedet! - Száguldók, mutter - közölte Jani, s kényelmesen baktatva megkerülte a bódét. Bent a kis bódéban az anyja fapadon ült, s a spirituszfözőn melegítette a kelkáposztával szagosított krumplilevest. Jani fürgén bekanalazta; mégiscsak éhes volt. Mire elkészült, körülnézett a bódéban. - Nem maradt savanyútej, mutter? - kérdezte a száját nyalogatva. - Dehogy maradt - felelte az asszony. - Már kora délután elfogyott. Jani az anyja mögé állt, és mind a két kezével megfogta a vállát. - Szépasszony - mondta -, adjon egy cigarettát!