Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Vihar a Dunán Világvárosi regények 292. sz. (2. kiad. Tel-Aviv, 19??) - Dániel Tibor álnéven. Kiadási éve nincs feltüntetve. Címét, szövegét hiába keressük a sorozat eredeti, 1942-es kiadásában. Feltételezhetően a ponyvakiadványok betiltása miatt nem jelent meg. Izraelbe települése alkalmával azonban a szerkesztő, Faragó Miklós minden bizonnyal magával vitte a kéziratot, s így kapott - közel húsz év múltán - mégis nyomdafestéket. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: A római-parti csónakház telefonszámával Déry harmincas évekbeli noteszében találkozhatunk Justus Pál neve mellett - egyetlen betű különbséggel (Botka Ferenc: Mallorcai „szép napok". = Irodalomtörténeti Közlemények 1997. 416.). Az eredeti Bakty név a ponyvában Bániként hangzik. Mindez, nemkülönben a szociáldemokrata körökben tevékenykedő Justus Pál neve beszédesen árulkodik az író munkásmozgalmi kapcsolatairól, amelyek - ellentétben A befejezetlen mondat gödi fejezetétől (l. a Víkendház Gödön bevezetőjét) - nem csupán a kommunista körökre terjedtek ki. Más füzetekhez hasonlóan ebben is találunk visszaköszönő nevet. Az Irmát szorongató uzsorás, Suralikné „rímel" A belga kisasszony érzelmes öregurára, Suralik Hugóra. A történetben szereplő Balilla üdítőital márkája az egykori olasz (fasiszta) cserkészek elnevezéséből származik. ani hasmánt feküdt a víz partján, egy rekettyebokor mellett, állát meztelen karjára támasztva és lustán pislogva figyelte a Duna csendesen fodro%ß zódó tükrét. Szép nyári este volt, a halványodó, tiszta égen már felragyogtak az első csillagok, de szemben, az újpesti oldalon, az angyalföldi gyárak fölött halvány páraréteg lebegett, mintha a kémények szürke lélegzete megállt volna a levegőben, s - mint egy óriási pillangó - mozdulatlan szárnyakkal várná a másnapi csendes hajnalt. Hétköznap volt, de azért sok csónak „csurgott" Pest felé. A bécsi hajó is esedékes volt már, a csónakházakba, a Római-parton sorjában futottak be, mint egy hazatérő csorda, a kétpárevezősök, egy kocsmából távoli cigányzene hallatszott. Jani lustán a hátára fordult, feje alatt összekulcsolta karjait, és behunyta a szemét. Nagyon meleg volt még itt is, közvedenül a víz mellett.