Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(mct3zön sivított arcába.) A házak árnyékai feketén feküdtek végig a havon, néha azt hitte, hogy árkok, s teljes erejéből ugrott előre. A hó ismét megeredt, s a nehéz pihék (itt ott szemébe csapódva) hangtalanul szállingóztak a néma, néptelen utcákban. Az előtte futó sötét alak egyre jobban távolodott. (Az egyik sarkon egy fekete macska ugrott fel mcgrcttcny^j^yJ^ra-^sz^ ladt fel, sebesen, mint az árnyék. Hídloti^amin^ vágódnak bele a törzsb^JílfiJladí^^ nehezen szaladt tovább. I^barr'OlmőTutradtság ülte meg.) Egyszer úgy rémlett neki, hogy a szaladó ember valamit eldob magától. - Tehát lopott! - gondolta, s szaladt tovább, tüdejében éles tőrként vájkált a fagyos levegő. (Később nem emlékezett rá, hogy Kónya hol dobta el a pénztárcát.) A Fő térre értek ki, körülbelül negyven-ötven lépésnyi távolságban egymástól. Egy perccel később az üldözött a kaszinó elé ért, felrántotta a bejárat ajtaját, s becsapva maga után, hogy döngött bele a csöndes tér, eltűnt. Virág csak ekkor kezdett el kiáltozni. Nem értette, hogy a kapu még nem volt bezárva - azt remélte azonban, hogy ez annak a jele, hogy benn az épületben még ébren vannak. (- talán valami késői társaság az étteremben gondolta.) Teljes súlyával nekifeküdt a kapunak. De az nem engedett.- Segítség, segítség! - ordította, (s öklével döngette a fát.) Körülötte össze-vissza táncoltak a lámpák, mintha égő madarak röpködnének, s a lassan hulló hó fehér hálóval fonta őket körül. Az égből nehéz szél csapott alá, végigseperve a fehér tetőkön, (a magasban élesen csikordult meg a kakas.) Azután kinyitották a kaput. - Valaki beszaladt - lihegte kérdőn, (a pincér arcába. BcrohanUgjStt^rfir be. Ez üres volt, csak a szolgáló sepertjizjiszjiLLol^ " A folyosón szembjialálk^ V afen^nttlnostbcszaladt?—lihegte kérdőn.) - Igen - mondta a vendéglős meglepett arccal, s a mellékfolyosóra mutatott. Épp befordultam, de már csak hátulról láttam ... De mi az, tanár úr? - Betörő ... rabló! ... Van más kijárat még? - s a falhoz kellett támaszkodnia. - Nincs, csak az ablakon ... az új vendég szobájából, ahol most szedtük ki a rácsot... tehát ezért kellett! - s a vendéglős (a) homlokára csapott. Az utcára azonnal kiküldték a pincért, hogy vigyázzon az ablakra. Azután hozzáfogtak a kutatáshoz. A vendéglős előhozta szobájából a pisztolyát. - Nincs megtöltve! - mondta halkan nevetve. De aztán meglátta a tanár arcát, s hirtelen elhallgatott. Befordultak a folyosóra, a fizetőpincér jött mögöttük, gyertyát tartva kezében.