Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Nagyon érdekes levél! - jegyezte meg Suralik úr. - S most mit kíván ön tőlem? - A csomagot! - felelte mosolyogva a rendőrtanácsos. Suralik úr az előtte ülő férfi arcába nézett. - Nálam nincs semmiféle csomag! - mondta nyugodtan. Néhány pillanatra csend keletkezett. - Értem - mondta a rendőrtanácsos. - Ön természetesen arra is gondolhat, hogy ez a levél hamisítvány. Igazolásul elhoztam Duval kisasszony útlevelét. Tessék, kérem! Suralik úr azonban nem nyúlt az útlevél után. - Nem érdekel Duval kisasszony útlevele - mondta közönyös arccal. - Ismédéin, a kisasszony semmiféle csomagot nem adott át nekem. - Ne makacskodjék már, az Istenért! - kiáltotta a rendőrtanácsos, magából kikelve. - Meg kell kapnom azt a csomagot ... nem látja, hogy nincs mitől tartania? Mitől fél? - Semmitől sem félek - mondta Suralik úr. - Legföljebb attól, hogy unatkozni fog társaságomban, rendőrtanácsos úr! Minthogy a kis mérnök semmiféle rábeszélésre sem engedett, a rendőrtiszt végül is feladta a harcot. - Megvárja, amíg sürgönyözök Duval kisasszonynak, s az ideutazik Lüttichből? - kérdezte reszketve a dühtől. - Holnap délben itt lehet. Suralik úr egy pillanatig elgondolkodott. - Nagyon fogok örülni, ha viszontláthatom Duval kisasszonyt - mondta világfias udvariassággal. - Ha holnap délben érkezik, még találkozhatunk. Én este hét húszkor utazom! * A belga kisasszony még soha nem volt olyan szép, mint amikor másnap délben világosszürke nyári kosztümben, hajadonfőtt, kipirult arccal, vőlegénye karjába fűzve karját, a szálló előtt megvárta Suralik urat. A nap szikrákat vetett arany hajában, nagy ibolyakék szeme sötéten csillogott, s apró szája körül olyan édes mosoly villant fel, amikor meglátta a kis mérnököt, hogy ez elsápadt, és lesütötte szemét. - Édes, kedves ember - mondta -, hogy köszönjem meg magának mindazt, amit értem tett! - Nagyon örülök, hogy láthatom - mondta Suralik úr szárazon. A rendőrtanácsos nevetett. - Menjünk fel a szobájába, mérnök úr! - kiáltotta, s átkarolta Suralik úr vállát. - Most már elhiszi, hogy igazat mondtam?