Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
Suralik úr betért a legközelebbi kocsmába, s egymás után megivott három pohár konyakot. - Ide figyeljen, fiam - mondta vérbe borult szemmel a pincérnek, miközben fizetett -, eszébe ne jusson, hogy rendszeretetre nevelje a gyerekeit! Mi ... hogy nincsenek gyerekei? Majd lesznek. Tudja meg fiam, hogy a rendszeretetnél nincs kártékonyabb emberi tulajdonság, mert megköti a fantáziát, s szabad mozgásában akadályozza az embert. - Suralik úr felemelte öklét, s megfenyegette a kocsma mennyezetét. - Ha tisztelt fiában felfedezné a rendszeretetnek csak a csíráját is, verje agyon! - Nagyságos úr, nekem még nincs fiam - mondta a pincér ijedten -, én még csak 16 éves vagyok! Suralik úr ezután hazatért, s a következő levelet írta feleségének. Aachen, július 16. „Kedves Laura, értesítelek, hogy egy szmokingot csináltattam, mivelhogy a szálloda éttermében gyakran együtt vacsorázom üzletfeleimmel, s az esti ruha viselése itt, ha nem is kötelező, de ajánlatos. Odahaza ugyan nem lesz rá szükségem, de 10-15 év múlva, ha kislányunk férjhez megy, újra félve h etem. Egyébként többször figyelmeztettelek már arra, hogy személyes holmimat magam akarom rendben tartani, s nem szeretem, ha minden dolgomba beleütöd az orrodat. Megütközve állapítottam meg, hogy megkérdezésem és tudtom, nélkül egy névjegyet tettél az irattáskámba, nyilván azért, hogyha ez elvesznék, meg lehessen állapítani tulajdonosának nevét és címét. Közlöm veled, hogy gyűlöletesnek tartom ezt a kicsinyességet, s egyszer s mindenkorra felkérlek, tartózkodjál a jövőben a legszigorúbban attól, hogy az isteni gondviselés szerepét játsszad életemben. Munkámmal 3^4- nap múlva végzek, s rögtön hazautazom. Rózsikát csókolom, Lóri nénit üdvözlöm. Szeretettel ölel férjed Hugó" Beragasztotta a levelet, aztán felemelte a telefonkagylót. - A portást kérem! Legyen szíves, küldje fel rögtön a számlámat! Nem, már nem vacsorázom itt! Egy félóra múlva hozasson taxit. Köszönöm! Félóra alatt becsomagolt, majd kezében a belga kisasszony elveszthetetlen csomagjával, lement a hallba. Egy asztalnak támaszkodva megvárta, amíg bőröndjét utána hozzák. Amikor kilépett a kapun, egy pillanatra hátrafordult:
