Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Ich bin nicht zu Hause! - ordította a mérnök dühösen. - Nem megmondtam, hogy senkit sem fogadok! - A rendőrségről keresik, mérnök úr! - közölte a portás. - A rendőrségről? - Egy idézést kell átvennie! Felküldjem a kézbesítőt? A mérnök nagyot sóhajtott. Hát mégis, gondolta. Micsoda eszem van, hogy nem halasztgattam ezt a dolgot. Ha most távollétemben esetleg házkutatást tartanak, s a csomag még az irattáskában van, s megtalálják... Öt óra volt, az idézés délután hatra szólt. Felöltözött, elrendezte az iratait (mert az ember sohse tudhatja, mi történik vele, ha a rendőrségre idézik), lenn a hallban megivott egy feketét, szivarra gyújtott, s elindult a rendőrigazgatóságra. Az idézés a 140-es szobába szólt. Öt percet kellett várnia. Benn a szobában egy udvarias, ősz hajú rendőrtiszt fogadta, aki azonnal leültette az íróasztala mellé. - Suralik Hugó mérnök úrhoz van szerencsém? - kérdezte. - Az öné ez az irattáska? Az íróasztala fiókjából egy barna irattáskát vett elő, s a mérnök elé tette. - Ezek az irattáskák persze mind hasonlítanak egymásra - mondta -, nehezen lehet őket megismerni. De erre nyilván hamarabb ráismer? A mérnök kidülledt szemmel nézte az irattáskát s mellette a lepecsételt csomagot, amelyet ma délelőtt, nyolc órával ezelőtt oly leleményesen elrejtett a Kaisergarten bokrai között. - Az öné? - ismételte meg a kérdést a rendőrtisztviselő. - Látom, hogy csodálkozik, mérnök úr - tette hozzá a következő percben, mivel Suralik még mindig hallgatott. - Délután hozták be a rendőrségre a talált tárgyak osztályára, s miután a lepecsételt fémkazettából arra következtettem, hogy bizonyára fontos okmányokat vagy értéktárgyakat őriz benne, nem vártam meg, amíg ön maga jelentkezik értük. Nyilván már bejelentette elvesztésüket? - Igen - nyögte Suralik úr. - Azaz ... még nem ... most akartam ... - Örülök, hogy megelőzhettem önt - mondta a rendőrtisztviselő mosolyogva. - Nálunk Németországban rend van, uram! Szóval az öné ez a kazetta? - Igen - mondta a mérnök elszántan, s az ajkába harapott. - De hát honnét tudták, hogy az enyém? - Elfelejtette, hogy a névjegye benne van az irattáskában? - kérdezte a rendőrtisztviselő hangosan nevetve. - No látja, Suralik úr! Örülök, hogy szolgálatára lehettem! - Most elmehetek? - kérdezte Suralik elsápadva. - Miért ne mehetne el, mérnök úr - kiáltott a rendőrtisztviselő kissé csodálkozva.