Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Ne óbégasson - mormogta Suralik. Tíz órára várnak a gyárban, gondolta, miután a szabó mögött becsukódott az ajtó, tehát két órám van még, azalatt elintézem ezt az átkozott csomagot! Még önmagának sem merte bevallani, mennyire nyugtalanítja, hogy még mindig az irattáskájában van a belga hölgy doboza. Az elébb, hogy a szabó kopogott az ajtaján, bizonyosra vette, hogy a rendőrség jön érte; érezte, hogy elsápad, a keze reszketett. Ha megtalálják nála az iratokat, nem szabadul ki egyhamar a rendőrség karmaiból; esetleg vizsgálati fogságba vetik, átírnak a pesti rendőrséghez, az állása is veszélybe kerül. Arról nem is szólva, hogy a felesége is megtudja, hogy nővel kapcsolatban vették őrizetbe. Ha pedig nem árulja el a belga kisasszonyt, akkor semmivel a világon nem tudja bebizonyítani ártatlanságát! Márpedig szavát adta, hogy nem fogja elárulni! Annyira felidegesedett, hogy még csak meg sem reggelizett, üres gyomorral szaladt ki az utcára. A portásnál nem akart kérdezősködni, nehogy gyanút keltsen; egy járókelőtől kérdezte meg tehát, merre van a város környékén egy szép kirándulóhely, ahol az ember menedéket talál a rekkenő júliusi hőség elől. Háromnegyed óra hosszat utazott villamoson. A végállomás egy erdő közepén volt, de a kocsi zsúfolva volt kirándulókkal, s a szépen ápolt erdei utakon a mezítelen térdű, hátizsákos népek végeláthatatlan sorokban baktattak a különféle kocsmák, kilátóhelyek és menedékházak felé. Tíz órára okvetienül vissza kellett érnie a gyárba, fontos tárgyalása volt: márpedig innét nem viszi vissza a csomagot, határozta el. Egy játékkereskedésben vett egy rövid nyelű kis gyerekásót, azzal akarta valahol elásni a vaskazettát. Erre most már aligha fog ráérni; de majd úgy elrejti valahol a bozótban, gondolta, hogy egyhamar nem fognak ráakadni. Letért az útról, s bevette magát a fák közé. De az erdőt oly sűrűn szelték át a sétautak, hogy bárhova ment is, mindenünnét megláthatták az úton menetelő kirándulók. S nem volt érdemes messzebb mennie; ünnepnap volt, s fél Aachen, úgy látszik, ezekbe az erdőkbe vonult ki, mint a pesti kirándulók a Zugligetbe s a Hűvösvölgybe. Hogy az ördög vigye el ezeket a hájfejűeket, gondolta Suralik úr, mit muszáj nekik annyit levegőzniük! Egy tölgyfa tövében, két bokor között leheveredett a földre, s letörülte homlokáról az izzadságot. A fa aránylag elég messze állt a legközelebbi úttól; ha fekszik, semmi esetre sem láthatják meg. A csomagot gyorsan a fa tövébe rejtette. Meg kellett még várnia, amíg egy épp elhaladó nagyobb kirándulócsoport eltűnik a nyíres mögött, aztán hazatérhet. Biztonság okából még 20-25 lépést négykézláb kúszott a bokrok között, majd óvatosan felállt, s kiment az útra.