Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

mérnök ingerülten. Letérdelt, hogy alaposabban szemügyre vehesse a szerkezetet. A kutya melléje állt, fejét a rács mögé dugta, s érdeklődve figyelt. - Mit keres? - szólalt meg egy hang Suralik úr háta mögött. - Beesett valamije a csatornába? Egy munkás állt mögötte, tarkójára csapott kalappal, szétvetett lábbal, s részvétteljes tekintettel nézte a térdelő urat. - Micsoda - mondta -, a pénztárcáját ejtette be? - A nemjóját, hogy lehet valaki ilyen részeg! No várjon! A következő pillanatban már Suralik mellett térdelt az úttesten, megfogta a rácsot, s egy erőteljes rántással kinyitotta. Aztán zseblámpát szedett elő, meggyújtotta, s bevilágított a csatornába. - Nem látom sehol! - mondta ... Mit, hogy nem érdemes keresni, mert csak 3-A márka van benne? Dehogy nem érdemes, nagy pénz az, uram! Ne féljen, megtaláljuk! így térdeltek hárman: Suralik úr, a jólelkű német munkás és a buzgó kutya a csatornanyílás körül, és szorgalmasan keresték az elveszett pénztárcát. Már lassan virradni kezdett, valahol hangosan kicsapódott egy ablak. Egy újabb járókelő tűnt fel a járdán, megállt mellettük, s hasznos tanácsokat adott. A kutya megugatta. Öt perc sem telt bele, s heten-nyolcan gyűltek össze, valamelyik szomszéd ház házmestere seprőt hozott, s azzal piszkálta a csatornát. Suralik urat a guta kerülgette. - Máskor ne igyék annyi rajnai bort, bácsi! - mondta egy suhanc, s jólelkűen nevetett. Minthogy meglátták Suralikon, hogy külföldi, ketten elhatározták, hogy hazakísérik a szállodába, nehogy útközben valami újabb baleset érje. A Hotel Kaiserhof kapuja előtt búcsúztak el tőle egy-egy barátságos hátbaütéssel. * Reggel hétkor kopogtak az ajtaján. Suralik úr - miután egy gyors tekintettel meggyőződött róla, hogy az irattáskát elzárta a szekrénybe - megtapogatta zúgó fejét, aztán felkelt az ágyból, és ajtót nyitott. A szabó volt, a szmokingot hozta. - Megőrült? - ordította Suralik úr. - Azt hiszi, hogy reggel hétkor szmokingot fogok húzni? Egyszerre olyan sürgős lett a dolog? - Hiszen már tegnap estére kellett volna - dadogta a szabó. Suralik úr a fejét masszírozta. - Nem kell - dörmögte. - Egyáltalán nem kell már! Elkésett vele! Nem venné vissza, majszter úr? - Mihez kezdjek vele? - kérdezte kétségbeesetten a kecskeszakállas szabó, és égnek emelte karjait. - Nem vagyok én már olyan fiatal, nem érem én azt meg, hogy még egyszer az utamba kerüljön egy ilyen erős termetű úriember!