Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Öt órára ért a szállodába. A portásnál átvette a postáját, felesége mindennapi levelét, s beszállt a felvonóba. Eszébe jutott, hogy Laura tegnap érkezett levelét sem bontotta még fel, s zavartan megvakarta a fejét. A felvonóból kiszállva egy hosszú folyosón kellett végigmennie, majd balra bekanyarodnia az első keresztfolyosóba. Itt rendszerint megállt egy pillanatra, s megigazította nyakkendőjét: - könnyen megeshetik, hogy szembetalálkozik az ugyanazon folyosón lakó lánnyal. Igaz, hogy eddig még sohasem találkozott vele, pedig néha addig ácsorgott a folyosón, amíg valamelyik vendég vagy szobalány érkezte el nem zavarta. A folyosó most is üres volt. De amikor a szobája közelébe ért, a 249-es ajtaja hirtelen kinyílt. Suralik úr elpirult, és megállt. Blanche kisasszony egyenesen feléje tartott. Nagyon sietett, majdnem futólépésben tette meg a 15-20 lépésnyi utat, amely a mérnöktől elválasztotta. Amikor eléje ért, Suralik úr zavarában még jobban elvörösödött. Még sohasem látta pongyolában a belga kisasszonyt. Nem is pongyola volt, egy virágos mintájú fésülködőköpeny libegett körülötte, amelyet csak a derekánál tartott össze egy széles kék selyemöv; alul csak térdig ért, s fedetlenül hagyta karcsú, meztelen lábát. A haja is kissé kócos volt, mintha most kelt volna fel az ágyból, tágra nyílt szemében zavart ijedtség tükröződött. Suralik úr dermedten nézte. - Mi történt, az Istenért? - kérdezte, mielőtt még a lány megszólalhatott volna. Blanche egy tégla alakú, zsineggel átkötött, lepecsételt csomagot nyújtott feléje. - Fogja, kérem - mondta. - Fogja meg már, ne nézzen rám olyan bárgyún! ... Nincs időm magyarázatra! - tette hozzá, amikor látta, hogy a mérnök szemét meresztve nézi a feléje tartott csomagot. - Őrizze meg számomra, amíg személyesen vissza nem kérem. S adja a becsületszavát, hogy senkinek sem adja ki! Suralik úr leesett állal bámult a lányra ... - Nem akarja a becsületszavát adni? - kérdezte ez, s türelmetlenségében könnybe lábadt a szeme. - Dehogynem! - dadogta a mérnök. - Szavamat adom, Isten engem úgy segéljen! Mi baja van, Blanche? Nem kapott feleletet. A folyosó sarkán egy magas, szürke ruhás férfi tűnt fel, mögötte egy liftes boy, aki kezével a folyosó vége felé mutatott. A lány rögtön megfordult, és visszasietett szobájába. Suralik állva maradt, és utánabámult. A folyosó ablakai nyitva voltak, könnyű délutáni szellő húzott el a piros futószőnyeg fölött, s meglibbentette az