Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Megbolondultál? - György hangja élesen vágott, de az arcán egészen váratlanul különös meghökkenés, majdnem ijedtség tükröződött, a tekintete elkerülte a cselédlány szemét. - Nem tudsz értelmesen felelni, hogy miért nem akarsz moziba menni? Néhány pillanatnyi csend következett, aztán Julis hirtelen hangosan felzokogott, kezét az arcába temette, és kiszaladt a szobából. * Ebéd után a szobájába zárkózott. A megszokott pesti cselédszoba volt, deszkapadlóval, vasággyal, fehérre mázolt szekrénnyel, s egy kis kimustrált kerti szalmaszékkel az egyik sarokban. A szoba csak attól szépült meg, hogy az ablaka a kertre, s azon túl a Gellérthegy zöld lejtőjére nyílt, s a délutáni nap ékköves ragyogással világította meg a kopár falakat. Az ablak alatt egy rózsafa nyílt. Fél órával ebéd után György úrfi kijött a konyhába. Julis hallotta, amikor benyitott... aztán néhány pillanatig csend lett; nyilván az ajtóban állt, és gondolkodott. Az edény még nem volt elmosogatva. Julis ebédje érintetlenül állt a konyhaasztalon. Mindebből György nyilván arra következtetett, hogy a lány még nem ment el: - az ajtó ismét becsukódott. De tíz perc sem telt el, s a konyhában megszólalt a csengő. Julis felállt, lesimította kötényét, és bement az ebédlőbe. György úrfi idegesen ide-oda járt a szobában, a cigaretta ferdén lógott ki a szájából. - Még mindig itt vagy? - kérdezte, alighogy a lány belépett. Julis nem felelt. - Nem megmondtam, hogy ebéd után menj moziba! - morogta György úrfi, de a szeme elkerülte a lány tekintetét. - Nem megyek! - felelte a lány csendesen. György néhány gyors lépéssel a lány előtt termett. Az arca ismét azt a furcsa ijedelmet tükrözte, amely már reggel is kiült indulatos, szép arcára. Mind a két kezével megfogta a lány vállát, s dühösen megrázta. - Mi jut eszedbe! - ordította. - Hát minek nézel te engem? Úgy kiváglak, hogy a lábad sem éri a földet! - Azt megteheti az úrfi - mondta a lány csendesen -, de én ma délután nem megyek el innét! Kiszabadította vállát György kezéből, megfordult, és az ajtó felé indult. - Ha egy fél óra múlva még itt talállak, kirúglak! - hallotta a becsukódó ajtó mögül György úrfi indulatos ordítását. A válla bizsergett György erős szorításától. Kiment a konyhába, s nekiállt mosogatni. Negyed három volt, amikor elkezdte: tíz perc alatt végzett a kevés edénnyel. Beült a szobájába, s kibámult a