Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

ban, az asztalon likőrösüveg s egy feldöntött pohárka, amelyből kifolyt a sötétvörös meggypálinka, a földön mindenütt cigarettahamu, az ágynemű is hamus volt. Julis az ajkába harapott, tiszta kis arca elfehéredett, a háta libabőrös lett az utálkozástól és a gyűlölettől. Az ablakhoz szaladt, és gyorsan kinyitotta. Aznap nem is látta már az úrfit, másnap azonban már szokaüanul korán, fél tízkor megszólalt a csengő. Julis bekopogott, de nem nyomta le a kilincset. - No, miért nem jössz már? - hallatszott az úrfi hangja. Még az ágyban feküdt. A szobában, a lehúzott redőnyök mögött sötét volt, csak a nyitva maradt ebédlőajtón húzódott be egy fényes sáv. Az arca sápadt, gyűrött volt, szép fekete szeme bágyadt, haja a homlokába lógott. Nagyon megfogyatkozott, gondolta Julis, s a szíve elszorult. - Nem kell reggeli - mondta. - Adj egy pohár barackot vagy szilvát! Add ide a cigarettámat! - A nagyságos úrék még nem jönnek - mondta Julis, mialatt az ágyhoz vitte a cigarettatárcát. - Tegnap írt nekem a nagyságos asszony. - Mit írt, hogy mikor jönnek? - kérdezte egy idő múlva György úrfi, és a falnak fordult. - Addig maradnak, amíg a szép idő tart. - Julis a cipője orrát nézegette. - Felhúzhatom a redőnyt? -Nem kell! ... Te Julis! A kis cseléd megállt az ajtóban. - Ebéd után menj el moziba! - mondta az úrfi. - Az asztalon van a pénztárcám, vegyél ki két pengőt! Julis nem felelt rögtön. Hátával az ajtónak támaszkodott, s ideges ujjakkal gyűrögette köténye szélét. Az arcára piros foltok ültek ki az izgalomtól. - Már megint elküld az úrfi - mondta reszkető hangon, a kezét tördelve. - Dehogy küldlek! Azt akarom, hogy egy jó délutánod legyen. Julis megrántotta a vállát. - Nem megyek moziba! - mondta, s az úrfi felé nézett, aki még mindig a falnak fordulva feküdt. - Engem ne tessék elküldeni hazulról, mert én nem megyek el! - Nem mégy el? - György felült az ágyban. - Mi jut eszedbe? Azonnal fogd a pénztárcámat, vegyél ki két pengőt, és hordd el magad! Julis a lábával dobbantott. - Nem megyek el! - kiáltotta, és szürke szeme dühösen villogott. - Ne tessék engem kínozni! Nem akarok moziba menni! - Miért nem? Julis elfordította fejét. - Mert nem!