Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- A kollégája vitte el az egészet, tanár úr - mondta -, vagy négy üveggel egyszerre, az egész rumot és konyakot - s szemöldökét felhúzva jelentősen belevigyorgott Virág arcába. - Micsoda kollégám? - kérdezte ez csodálkozva. - Hát a Kónya tanár úr, kérem! Nagyon virágos kedvében volt még, egész idő alatt énekelt. Virág majd hanyatt vágódott. Megtudta aztán, hogy Kónya körülbelül egy félórával ezelőtt járt az üzletben, összecsomagoltatott minden raktáron lévő rumot és konyakot, kosárba tétette, s személyesen vitte el. - A számlát a lakására kell küldenem, mert nem volt nála pénz - mondta a fűszeres. (Virág nem akarta elhinni a dolgot.—Hisz Kónva hctcg

T oil.i

l hhM Eek wk hajtogatta e

gyre. De ^Hha™a ggyőz8fl5fl "'^H '"M^Y a fűszeres nem hazudott, Iliinek is tette volna!) - Igen - mondta a segéd, aki később szintén odajött -, a tanár úr igen jó kedélyű volt ma, ilyennek még nem is láttam. Épp jöttem az utcán, a Rétiné nagyságához vittem a lisztet (s mikor jövök visszafelé), hát látom a tanár urat, amint épp incselkedik a Katival, az igazgatóék cselédje, tetszik tudni, a Kati ott állt a kapu mellett, a falnak támaszkodva és kuncogott, s a tanár úr épp csipkedte az arcát, s a Kati ráütött a kezére. Az igazgatóné nagysága ugyan haragudott, kihajolt az ablakon s szólt valamit, de a tanár úr megint csak nevetett... Virág azt sem tudta, hogy került ki az üzletből. Bement a kaszinóba, hogy ott egy kicsit rendbe szedje a gondolatait, s a vendéglősnétől megtudta, hogy Kónya már ott is járt. Ekkor határozta el, hogy felkeresi őt, magyarázatot kér, s igyekszik valahogy rendbe hozni az ügyet. A hideg dacára izzadság ült homlokán, amikor becsöngetett a lakásba. A sötét lépcsőház dohos levegője ráfeküdt mellére, köhögnie kellett. Különben is kellemetlen, sötét ház volt ez, nem szeretett idejárni. Lakatlan sír csendje honolt a súlyos kövek között, a lépcső repedéseiben bogarak mászkáltak s egy-egy százlábú rohant el ijedten lépései közeledtére. (- Nem értem, miért lakik ilyen nedves, sötét házban? gojidoitü-^irágr"? még egyszer megnyomta a csengőt^KíyiUrjíLxgy^^ rikoltása hallatszott be a b^^s^aid^r^^ft^^ç^i hópihe lebegett be valahonnét fehéESfl irfópc^oTőírfájára.) Nagy sokára kinyflt az ajtó. A gazdasszony bevezette a szobába. A petróleumlámpa sárga fénye gyengén világított, Virág zavartan nézett körül s végre meglátta Kónyát: az ágyban feküdt s lassan feléje nyújtotta kezét. - Mit komédiázik! - gondolta első pillanatban ingerülten. - Mint egy diák, ha meglátja a tanárt! - Kurtán köszönt, s egy széket húzva az ágy mellé, leült.