Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
De erre a hatásra még sem számított. Virág tanár úr úgy ugrott fel a székről, mint akit villanyos ütés ért. - Hát már itt is járt? - kérdezte sápadtan, szinte dadogva, s utána lassan leült. Több szavát nem lehetett venni. Hallgatagon ült, egyre a fejét rázva. - Szegény szerencséden kollégám! - hajtogatta néha sóhajtva. S a vendéglősné egyre jobban belezavarodott a dologba, (kérdezősködni azonban mégsem mert.) Virág hirtelen elhatározással felkelt, fizetett, s kirohant az ajtón. Egyenesen Kónya lakásának tartott. - Szembe kellett végre szállnia a rideg igazsággal, nem nézhette tétlenül tovább egy kollégája csúfos pusztulását! S valóban az ügy, túl Virág kissé túlzott s patetikus aggodalmaskodásán, teljességgel alkalmas volt arra, hogy Kónya tanár barátait s jóakaróit gondolkodóba ejtse. (Szemet hunyni könnyelműség lett volna, cselekedni kellett. S) Virág úgy érezte, hogy kötelességét teljesíti. (3 bárki má3 az ő helyén—tudván azt, amit ő tudott—épp így cselekedett volna.) Cselekednie kellett, elvégre nemcsak kollégájáról, hanem régi barátjáról volt szó, (az ö szülőföldjéről valóról, kivel hajdan, ha nem is egy osztályba, de egy iskolába jártak s) kit közel húsz éve ismer! Valami történt Kónyával - ezt biztosra vette -, valami, ami megzavarta, megváltoztatta ezt a különben talpig korrekt s józan embert. Az, hogy tegnap este berúgott a sárga földig, s hogy úgy kellett hazavinni már ez is szinte hihetetlennek tűnt fel ennél az embernél, kit, amióta ebbe a városba helyezték, még soha senki sem látott este kilenc óra után az utcán járni, s akiről köztudomású volt, hogy (gcp3zcrü pontossággal éli életét,— hogy vacsora után rögtön lefekszik s hogy) soha italhoz nem nyúl. De egyszer megeshetett, istenem! Bár kellemetlen feltűnést keltett, hogy ma délelőtt nem jelent meg az iskolában. - Mégis megtörtént, s elvégre, ha beteg volt, joga volt rá, hogy odahaza maradjon. Azonban ... S itt vált aggasztóvá a dolog, itt fenyegetett a botrány veszedelme. Kónya tanár nem volt beteg, nem maradt odahaza, s dacára annak, hogy a gazdaszszonyával küldött levelében fekvő beteget jelentve ma délelőtt elmulasztotta az előadást, egész nap - többen is látták - az utcán tartózkodott, ide-oda kószált több helyen is megfordulva, legutoljára, úgy látszik, a kaszinóban. S mindezt közvetlenül azután, hogy előző este botrányosan berúgott, s hogy ma már az egész város mulatott fantasztikus látomásain. Virág tanár véletlenül tudta meg a dolgot. A fűszeresnél járt, egy üveg rumot akart venni, mert teára vendégeket várt, s odahaza már kifogyott a rum. - Nincs már, kifogyott, nagyon sajnálom, épp most fogyott ki - mondta a fűszeres, s titokzatosan nevetett hozzá. Virág tanár kedvetlenül húzta fel a vállát, s épp menni készült, mikor a fűszeres, rákönyökölve a pultra, bizalmasan hozzáhajolt:
