Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

ben a két nő a kertben, vagy a víz partján napozott, olvasgatott, Elli járt bevásárolni a faluba, délben hideget ettek, délután pedig megfőzték a vacsorát. Sándor esténként nyolc óra tájban ért ki, de egyikük sem ment érte a vonathoz. Jótevő, nagy csend volt a víz mellett, amelyet legfeljebb, ha szombat esténként zavart meg a szomszédos víkendtáborból áthallatszó fáradhataüan gitárpengetés, vagy vasárnaponként a kézilabdázók harsány kiáltásai. Csónak még ritkán jött fel Gödig, a kirándulók zöme hajón ment, s nagyobbára a szemközti szentendrei szigeten kötött ki. Vasárnap, reggeli közben, Sándor hirtelen a fejére ütött. - Majd elfelejtettem - mondta. - Tegnap délelőtt valaki keresett az irodámban. - Engem? - kérdezte Erzsi. - Igen, a címedet kérdezte. A lakásban keresett, s minthogy az be volt zárva, feljött az irodámban. - Ki volt? - Nem tudom - dörmögte Sándor. - Kissé zavarosan viselkedett, ha jól meggondolom. Mondott valami nevet is, de nem értettem meg, s minthogy nem volt időm ... - Milyen volt? - kérdezte Erzsi, s a szíve olyan hangosan vert, hogy attól félt, szétveti a mellkasát. - Egy hosszú, sovány legény, kis bajusszal az orra alatt s pörge kalappal a fején. Miért érdekel? Ismered? - Nem ismerem - kiáltotta Erzsi -, nem ismerem! - Hát akkor mit izgulsz? - kérdezte Sándor csodálkozva. - Talán valami földid volt, Komáromból! - Megadtad neki a címemet? Az ügyvéd felhajtotta teáját. - Miért ne adtam volna meg? Erzsi szótlanul felkelt, s visszavonult a szobájába. Néhány perc múlva a húga utánament. Erzsi magába roskadva ült az ágyán, arcát kezébe temetve. - Holnap korán reggel be kell utaznod Pestre - súgta Ellinek. - Lehet, hogy Miska megint írt a föpostára, s minthogy nem feleltem neki, elment a lakásra. Nem bírom már tovább, Elli! - Még nincs tíz napja, hogy ezer pengőt kapott - csillapította a húga -, hát nem kérhet megint pénzt! Valami másról lesz szó! Erzsi nem felelt. - S most tudja a címemet! - mondta egy idő múlva, s a szeme könnybe lábadt. - Minden pillanatban beállíthat! Esedeg még ma! Ma, amikor Sándor is itt van!