Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

* Ebéd után állított be. Erzsi az ablaknál ült, és szórakozott szemmel figyelte a Duna partja mentén felfelé húzó, fürdőtrikós evezősöket s a ház előtt kavicsokkal játszó gyerekeket. Nyári forróságú nap volt. Elli olvasott, Sándor a ház mögött, a kertben, egy nyugágyon feküdt, és aludt. A fiatalasszony már messziről megismerte. Vontatott, lassú léptekkel közeledett a ház felé, kezét nadrágzsebébe süllyesztve, a cigaretta ferdén lógott ki szájából. Úgy látszik, ismerte a házat, egyenesen feléjük tartott. Erzsi még egy pillanatig ülve maradt, a lába úgy reszketett, hogy nem bírt felkelni. A háznak elöl nem volt kijárata; ha ki akart jutni az útra, a kerten kellett átvágnia, s megkerülnie a házat. Szerencsére Sándor olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta meg a kavicsos ösvény csikorgását. A fák alatt találkoztak. - Állj meg! - sziszegte Erzsi eltorzult arccal. - Azonnal állj meg! Arca, szeme, egész lénye olyan féktelen vadságot sugárzott, hogy Miska megrökönyödve megállt. - No csak!... no csak! - morogta, s a cigaretta kiesett a szájából. - Levelet írtál? - Igen - felelte a legény. - Azért írtam, mert... - Hallgass! - szakította félbe Erzsi. - Egy szót se halljak most erről! ... Te jártál fenn az uramnál az irodában? -Én. Erzsinek ökölbe szorult a keze. - Most megfordulsz - mondta nagyon halkan, de minden szava úgy sziszegett, mint egy-egy ostorsuhintás -, megfordulsz, és hazamégy! A napokban majd elmegyek hozzátok. De ha még egyszer ide merészelsz jönni, csendőrökkel vitetlek el. Megértetted? A legény vállat vont. - Be nagyra van a csendőreivel! - mondta. - Ez nyilvános út, tetszik tudni, nagysága, erre mindenki járhat! - Erzsi! - hallatszott ebben a pillanatban a ház felől Sándor hangja. - Erzsi, mit állsz ott az úton? Gyere be! Mind a ketten a hang irányába fordultak. Az ügyvéd a kis kert kerítésénél állt, és figyelmesen nézegette Miskát. - Emeld meg a kalapodat egy-kettő! - sziszegte a fiatalasszony. - Most pedig fordulj meg, és hordd el magad! Gyorsabban, ne gondolkodj! Holnap, vagy holnapután elmegyek hozzátok! - Tényleg egy komáromi ismerősöm - mondta az urának, amikor visszaért a kertbe. - Az anyám egy régi cselédjének a fia.